Rossz oltásokat kapott meg egy nyolchetes magyar baba Angliában / The wrong vaccinations for a Hungarian baby in England

Bevallom őszintén, mielőtt Cser-ék történetét hallottam, nem voltam egy Google-bújó, oltásprofesszorrá avanzsált kismama, aki kívülről fújja, mikor, melyik vakcinát kapja a kisfia, és hogy melyiknek mi a pro-ja és kontrája. Mondjuk úgy, alapismereteim voltak - és emellett minden alkalommal figyelmesen végighallgattam az injekciókat beadó nurse-öket (nővérek - Angliában ők oltanak), akik mindig elmagyarázták, éppen mi ellen szúrják Benit. Bíztam bennük.

Aztán pár hete szembejött velem ez a poszt a Facebook-on - egy Angliában élő magyar anyuka kétségbeesett segélykérése, akinek a nyolchetes csecsemője egy hiba folytán az egyéveseknek járó oltásokat kapta meg. Mintha egy vödör jeges vízzel öntöttek volna nyakon - mi van???!!! Atyaúristen, szegények! És akkor most mi lesz? Persze mint mindenki, én is rögtön a helyükbe képzeltem magam. Borzasztó...De mégis hogyan fordulhat elő ilyesmi?! Gondoltam, utánajárok. A fiatal kismama és londoni születésű párja először a MagyarBabaAngolBaby-nek mesélte el, mi történt, miután a nővér a rendelőbe hívta őket.

A nurse tehát összekeverte az oltásokat - állítólag megzavarta a számítógépén nyitva levő adatlap, az előző páciensé, aki valóban az egyéves oltásokra érkezett. De akkor is, hogyan lehet összetéveszteni egy kéthónapos csecsemőt egy egyévessel?! A rendelőben ezután kisebb pánik alakult ki - a nővér kirohant a szobából, és a vezető orvossal tért vissza, aki ugyan próbálta hűteni a kedélyeket, hogy nem lesz semmi baj, de ekkorra már elveszett a bizalom. Cser-ék azonnal kórházba vitték Chloe-t, de ott sem nyugtatták meg őket.

Az idő előtt megkapott oltások között volt az úgynevezett MMR, ami egyértelműen a legnagyobb mumus a vakcinák között - ha feldobnád témaként a brit kismamák körében, vélhetően védősisakra lenne szükséged a hevesen röpködő érvek és ellenérvek ellen, valódi tettlegesség nélkül is.
Az NHS irányelvei szerint 12-13 hónapos kor között adható, kanyaró, mumpsz és rubeóla ellen - és minden rosszindulatú híreszteléssel ellentétben csak nagyon ritkán okoz súlyos mellékhatásokat. A legnagyobb félelem az utóbbi évtizedekben az autizmus volt mint az MMR egyik lehetséges következménye - de az ezt hangsúlyozó 1998-as tanulmány állításait azóta már több hasonló kutatás cáfolta és elhiteltelenítette.
Ugyanakkor az NHS oldalán azt írják, hat hónapos kornál fiatalabb babáknak nem szabad az oltást beadni, mert arra idézem "nem reagálnak jól". Hogy ez pontosan mit jelent, nem magyarázzák tovább. Ahogy azok az orvosok sem nagyon tudtak mit kezdeni az esettel, akik Cser-ék kislányát vizsgálták - nem tudták biztosra mondani, hogyan reagál majd a kéthónapos baba szervezete.    
Csoda hát, hogy a szülők halálra aggódták magukat?!

Itt tartunk most - Chloe már szerencsére jól van, Cser-ék pedig talán egy kicsit kezdenek megnyugodni. És perelnek - a háziorvosi rendelőt, ahol a kislányuk a nyolchetes oltások helyett az egyéveseknek járót kapta meg. A London Fields Medical Centre - ahol mindez történt - közben arra sem vette a fáradtságot, hogy a MagyarBabaAngolBaby megkeresésére reagáljon. Szívük joga. Remélhetőleg a bíróságon majd elmondják, ők hogyan látják a történteket.

I have to admit, before I came across the story of the Cser family I wasn't obsessed with searching Google, to find the details of all the types and dates of the various jabs for my son - and their pros and cons. Let's say I had the necessary basic information - and I was also listening carefully to the nurses who injected them into Benji's little body as they explained what he was receiving. I trusted them.

But then a few weeks ago I saw a post on Facebook - a desperate request for help from a London-based Hungarian mum whose eight-week old baby girl had mistakenly received the jabs that are usually given to one-year olds. It was like a bucket of icy water being poured down my neck - what?! Oh, My God, poor them! And what is going to happen now? Of course, I put myself in their place. Awful...
But how can something like this happen?! I had to find out. So the Hungarian mum, Bernadett Donka and her London-born partner, Christopher Cser are telling their story for the first time to MagyarBabaAngolBaby - from the moment the nurse called them in.




So the nurse mixed up the vaccinations - apparently because she got confused by the previous patient's information which was still on the computer screen in front of her. But still, surely anyone can distinguish a two-month old from a 12-month old?! Then panic broke out in the surgery - the nurse ran out of the room and came back with the head GP who tried to calm the situation, saying there shouldn't be any problem with the little girl. But by then the trust was lost. The Csers took Chloe straight to the closest hospital but their minds were not put at ease there, either.




Among the vaccinations given too early was the MMR, a jab which is the subject of anguished debate in the UK. If you launch a conversation about this jab in a circle of British mums, you would have to keep your head down as the passionate arguments for and against flew around.
According to NHS guidelines it can be given to babies between 12-13 months, to protect against measles, mumps and rubella. And, despite all the allegations, the severe side effects are very rare. The biggest fear in the last few decades has been that autism is one of the possible consequences of MMR - but the study published in 1998 which emphasized this has since been refuted and discredited by other research. But, it is written on the NHS website that MMR can't be given to babies younger than six months as it states "they don't respond to it well". However, it is not explained further what this actually means. Neither of the doctors who have examined the Csers' daugther could say too much, either - they could not tell how the two months old baby's organs will react to the vaccine.
So is it surprising that the parents were scared to death?!



So we are at this stage now - Chloe has fortunately been getting better and so her parents started to get some relief. And they plan to sue the GP surgery where their daughter got the wrong jabs. In the meantime, the London Fields Medical Centre - where it all happened - has not even been bothered to comment on MagyarBabaAngolBaby's press enquiry. They have the right to do so. Although, hopefully they will tell the court their version of these troubling events.

Olvasói album - hozzátáplálás / The readers' weaning photos and videos

Szabi

 

Barni

 

 

 

Eliána

 

Szofi

      

Marcell

 

Kanállal vagy kézzel kezdjük? / Spoon- or baby-led weaning?

Megannyi más mellett, a hozzátáplálásban az egyik érdekes különbség a két ország között, hogy hogyan is kezdjük a babát etetni - kanállal vagy kézzel.

Előbbi talán kényelmesebb megoldás - nekem legfőképpen azért, mert utálok takarítani, és ha pürét próbálsz a babába kanalazni, határozottan kevesebb kerül a földre, mintha hagyod, hogy ő kezdje felmarkolni az ételdarabokat a tányérról, és azt kenje mindenhova. Arcra, székre, asztalra, ruhába, földre és beléd. Meg egyébként is, hogy lehetne már egy hathónapos babának körte, répa, vagy kenyér darabokat adni, nem?

Kisebb sokként ért tehát, amikor Londonban elmentem egy hozzátáplálási előadásra, amit a területi védőnőszolgálat szervezett - arról beszéltek, hogy már a kezdetektől adjunk a gyereknek pirítóst, párolt répát egészben vagy egyéb, úgynevezett finger food-ot. Azért, hogy tanulja meg az ételeket megfogni és etetni  magát. "Hát, normálisak ezek??? Még a végén megölik - megfullad, meg minden!" A védőnő csak ingatta a fejét - "higgyem el, nem lesz probléma..."

Ja, persze...már el is képzeltem, hogyan fektetem Benit a térdemre, és verem ki belőle a falatot, ami először megakad a torkán. Eleinte öt centis közelségből bámultam a száját minden alkalommal, amikor egy kenyérdarabot bekapott - és a kezeimet emelgetve ugrásra készen álltam, hogy már csak oda kelljen nyúlnom, ha meg kell mentenem. Zárójelben jegyzem meg, Rob ezeket a jeleneteket mindig hátradőlve, angol hidegvérrel nézte végig - "mit aggódsz, így tanul rágni, nyelni, és ehhez hozzátartozik az is, hogy félrenyel". A legidegesítőbb az egészben, hogy igaza volt...

Beni speckó autós zubbonyban eszik / Beni eats in a special bib

Benit öthónaposan kezdtem el gyümölcspürével etetni, aztán jöttek a zöldségek, és pár hét után a többi - egy idő után minden étkezést kiegészítve valamilyen darabos étellel, amit meg tud markolni, nézegetni, bekapni, megcsócsálni és végül lenyelni. Innentől kezdve egy valódi etető zubbonyba csomagoltuk a gyereket, ami szinte fejtől lábujjig védi a ruháját a pecsétektől. Na, de még így is...hajjaj...Nyolc hónaposan pedig végképp megmakacsolta magát, no püré, csakis finger food!

De jelentem, a kosz egyre kevesebb, egyre több kaja landol a szájában és egyre kevesebb a földön - leginkább csak az, amit direkt dob oda, legújabb szokásához híven.

A környezetemben egyébként voltak anyukák, akik egyáltalán nem bajlódtak a pürékkel - egyenesen a saját tányérjukról etették a gyerekeiket, kis sütőtök, édes burgonya, aztán csirke husi, és a többi. Amihez a babáknak kedve volt. Itt Angliában ugyanis ez a legújabb trend - baba által vezetett hozzátáplálás, amire anyukám és otthoni barátaim csak a fejüket fogták és hűháztak. Persze ennek a módszernek is megvannak az előnyei - ha más nem, hát az, hogy nem kell kifejlesztened egy teljes palettányi kreatív hangeszköztárat ahhoz, hogy a gyermeked valahogy kinyissa a száját és beledughasd a kanalat. Én ezt már feladtam...

A módszer más előnyeiről ITT olvashatsz.

Ti hogy csináltátok?

A héten olvasói fotókat és videókat is láthattok a blogon hozzátáplálás témakörben. :-) Ha Neked is van hasonló, töltsd fel a Magyar Baba, Angol Baby FB oldalára! 

    

Among many others, one of the interesting differences between Britain and Hungary when it comes to weaning is how to start - with a spoon or with the hands.

Maybe the first is more convenient...because I hate cleaning and if you are spooning the puree into your baby's little mouth, definitely less goes to the floor than if you let him grab the pieces from the plate and mush it everywhere. On to his face, the chair, the table, the floor and on to you. And anyway how can you give pieces of pear, carrot or bread to a six-months old baby - isn't it an idiotic idea? 

So that it was rather a shock when I went to a weaning session in London organized by our health visitor service - and they advised us to give toast, whole steamed vegetable or any other finger food to the baby from the very beginning of weaning. This is how he will learn to get the food into his hands and eventually feed himself. "Are they normal, at all??? They may kill my little child - he can choke and that's it!" But the health visitor was just shaking her head - "believe me, there won't be any problem..."

Yes, of course...I had already imagined how I will lay Ben on to my knee and help out the bit which would stick in his throat for the first time. So at the beginning I was staring at his mouth from 5-centimeters away  every time he swallowed a piece of bread - being well-prepared for the moment when I have to save him. In contrast, Rob was always watching those situations by laying back and with his English cold-blood - "why are you so worried, this is how he learns chewing, swallowing and the food going down the wrong way sometimes is part of the process". The most annoying thing is that he proved right...

I started weaning Ben with fruit purees when he was five months old, then vegetables joined in and in a few weeks all the other food came - after a while complementing every meal with some bits and pieces which he could grab, examine, taste, chew and finally swallow. From then on we wrapped the child in a proper feeding jacket which protected him practically from head to toe. But even so...ho-hum...In addition when he was eight months old he put his foot down and refused any puree, the only thing he now eats is finger food!  

However I can report that the mess has gradually become less and less and more food has landed in his mouth and less on the floor - mostly only that which he throws there deliberately (his new habit).

There have been a few mums in our close circle who haven't even bothered with purees, at all - they have fed their babies straight from their plates with pieces of butternut squash, sweet potato, then chicken and so on. Everything that their babies have fancied. Viz. here in England this is the latest trend - baby-led-weaning, an idea my mum and my Hungarian friends react to by just holding their heads and were oh!-ing and ah!-ing. Of course, there are upsides in this method, too - if nothing else, you don't have to develop a whole palette of very creative strange noises in order to make your baby open his mouth for the spoon. Anyway I have already given it up...
For other benefits of baby-led weaning, have a look HERE.

How did you start weaning?

Later this week I am going to publish more photos and videos sent by readers about weaning their babies. If you have similar photos, don't hesitate to load it up on Magyar Baba, Angol Baby's FB page! Cheers!

Saga és az anyaság / Saga and motherhood

Na, nézd csak mibe botlottunk tegnap reggeli sétánkon Ben-nel!

Menőztünk Saga Porsche-jénél / We were posing at Saga's Porsche

Saga Norén keki-zöld Porsche-jébe, amely egy kőhajtásnyira londoni otthonunktól, a Brick Lane közelében parkolt.

Nos, én lelkesebb voltam, mint Ben / Well, I was more enthusiastic than Ben

És hoppá, egy nappal korábban apával is szupersztárt látott a fiú - Martin Rohde (Kim Bodnia), a másik Bridge-es nyomozó éppen interjút adott, miközben kisebb rajongótábor gyűlt köréjük, szintén a Brick Lane-en.

Mint a Bridge-ben - ugyanaz a stílus / Just as in the Bridge - the same style

A hétvégi skandi sztárparádét a Nordicana nevű filmfesztiválnak köszönhettük, amelyet a természetesen nagyon cool és trendi kelet-londoni kulturális központban, az Old Truman Brewery-ben rendeztek meg. Annyira menő helyen élünk!

Nemcsak a Bridge, de a Killing és a Borgen alkotógárdája is felvonult, közönségtalálkozókon és szakmai beszélgetéseken elemezték a kissé bizarr és szokatlan stílusú, de mostanra világhírűnek számító észak-európai drámák titkát.

Ők mind ott voltak / They were all there

De nemcsak felvágásból - cöcöcö, lalalala - említem a témát a blogomon, hanem mert a kissé autisztikus jegyeket is magán viselő Saga Norén-t alakító svéd színésznő érdekes dolgokról nyilatkozott a Times-nak.

Fontos számára az anyaság / Motherhood is important for her

Gondoltátok volna, hogy Sofia Helin az életben két gyermek édesanyja, és hogy elképesztően fontos számára az anyaság? Azt mondta, bár próbál tökéletes anya lenni, belül valójában tele van kétségekkel és félelemmel - mi van, ha rosszul neveli és tönkreteszi a gyermekeit? Időnként benne is felgyülemlenek az indulatok, és elveszíti a fejét: "annyi nyomás van rajtunk egyszerre - dolgoznod kell, vonzónak kell lenned, miközben aggódó, szerető és a konyhában tüsténkedő anya is van egyben. De mi van, ha egyszer elszakad a cérna?"

Sofia Helin beszélt a nemek közötti diszkriminációról is - Svédországban a férfiak és nők sokkal egyenlőbbek (mint Nagy-Britanniában). Ez például tükröződik a gyermekfelügyelet rendszerében - a nők egy évig lehetnek fizetett szülési szabadságon, és a férfiaknak is jár három hónap jár. Nem meglepő tehát, hogy a színésznő a férjével megosztva vigyáz a gyerekeikre. "Svédországban minden anyuka dolgozik, és a szülés után hét évig dolgozhatnak részmunkaidőben. A férfiak pedig szintén főznek - ez nem is kérdés."

Az egyenlőség pedig olykor szinte már-már bizarrnak számító méreteket ölt: Sofia Helin lánya egy nemileg semleges stockholmi bölcsődébe jár, ahol a gyermekeket nem szólítják fiúknak vagy lányoknak, hanem azt mondják inkább, "gyertek, barátaim". A színésznő azért még gyorsan hozzátette, hogy a kislánya szereti a rózsaszínt, és ez számára nem jelent problémát. Hmmm...rendben...

Szóval, bármit is gondoltok, kommentálni, megosztani ér - a gyilkos nevét elárulni viszont nem, mert még nem láttuk a Bridge második sorozatának befejező részét! 

Well, guess what we bumped into yesterday morning while out having a walk with Ben! Saga Norén's khaki-green Porsche - which was parked a stone-throw away from our London home, near Brick Lane. But it was Ben's lucky weekend as the day before he saw another super star with daddy - Martin Rohde (Kim Bodnia), the other cop from Bridge. He was giving an interview - also on Brick Lane - while a smaller group of fans were gathered around him.

The weekend Scandi-star parade was because of the Nordicana film festival which took place in the very cool and trendy East-London cultural centre, the Old Truman Brewery. We are living in such a hot place - shhhhashhh!

Not only the Bridge but the creators of Killing and Borgen were also present meeting their audience and analyzing the secret of the slightly bizarre and unusual but by now definitely world-famous North-European dramas.

But I am telling the story not just to show off - hohoho - but because the Swedish actress forming the slightly autistic caracter of Sara Norén claimed very interesting things in an interview with the Times.

Could you have believed that Sofia Helin in the real life is a mother of two and motherhood is highly important for her? She said that although she is trying to be the perfect mum, she is full with concerns and fears - what if she ruins her children? Her temper sometimes means she loses her patience: "there's so much pressure - you have to work, you have to be beautiful, you have to be a caring, loving, baking mother. What happens when that cracks?"

Sofia Helin talked about gender-discrimination, as well - in Sweden, men and women are more equal (than in Great-Britain). You can discover this attitude in the Swedish childcare-system - women can stay on paid maternity leave for a year, and men also have three months. It is not so surprising therefore that the actress shares childcare with her husband. In her country "all mothers tend to work" and they are "allowed to go part-time for the first seven years. The men also cook - we have got it sussed."

And equality expands to a bizarre dimension: Sofia's daughter goes to a gender-neutral nursery in Stockholm where instead of calling children boys and girls they rather say "come on friends". She quickly added that her daughter loves pink and it is not a problem for her. Hmmmm...right...

So, whatever you think, you can comment and share this post - but you can't blurt out the murderer's name as I have not yet watched the last episode of Bridge 2!

Hogyan spóroljunk a babaholmival? / How to save money on baby stuff?

Érdekes kísérletre vállalkozott egy brit anyuka, miután állásából elbocsátották - egy évig nem vett semmilyen babaholmit kisfiának, így próbált spórolni. Hattie Garlick a projektről blogot is vezetett, amit egy kedves barátom ajánlott figyelmembe.

Hattie Garlick és családja  / Hattie Garlick and her family

A fiatal hölgy arra volt kíváncsi, mi történik akkor, ha nem vesznek több trendi, kifejezetten gyerekeknek design-olt, előre elkészített ételt, ha nem főz külön a kisfiának, ha nem költenek minden héten egy új, cuki pulóverre, ha nem veszik meg a századik műanyag játékot, és ha nem járnak hetente többször is jópofa neveket viselő babafoglalkozásra, sem gyerekfodrászhoz és nem használnak eldobható pelenkát.

Mindezeket alternatív módon próbálta helyettesíteni - a gyermek ugyanazt az ételt ette, amit ő és a férje (így csak a curry-ről és hasonló nyalánkságokról kellett lemondani), a ruhákat csere-bere alapon próbálta beszerezni, részben a szomszédoktól, akik játékok terén is sokat tudtak segíteni. Ezzel szépen lassan barátságok is szövődtek, így mostanra a fizetős babaórák helyett a szomszéd gyerekek együtt játszanak a parkban, vagy éppen együtt énekelnek és zenélnek a családok valamelyikük otthonában, valamint a kisfiú időnként az anyukájával kertészkedik, főz, mos. Az eredmény pedig egy teljesen elégedett kisfiú, aki nem szenved a fentiek hiányától. Állítólag...

A kísérletbe fogva Hattie néhány érdekes adatra is bukkant - Nagy-Britanniában 474 millió játék pihen a háztartásokban porfogóként, ebből minden emberre hét jut. Olyanok, amelyekkel a gyerekek mindössze pár percet játszanak, aztán mennek a sarokba - miközben a csomagolásként szolgáló szimpla papírdobozzal órákat képesek elmolyolni. Vagy éppen a néhány éve még külön kategóriaként nem is létező gyerekétel-biznisz, amely most egy 25,8 millió fontos iparág az Egyesült Királyságban - minden évben 23 százalékos növekedést elkönyvelve. És még sorolhatnám - Hattie szerint a marketing áldozatai vagyunk mi, szülők, és a gyermekeket akaratlanul is materializmusra neveljük.

Valóban? A kísérlet határozottan elgondolkodtató - de azért...

Én például megőrülnék, ha nem járhatnék Ben-nel gyerekprogramokra. Nemcsak azért, mert én is jól szórakozom, hanem mert szükségem van arra, hogy kimozduljunk. Már rég bediliztem volna - persze a pénz nagy úr, de még itt, a világ legdrágább városában is egy foglalkozás átlagosan öt fontba kerül. Szerintem ezt hetente egyszer ki lehet bírni...Ráadásul elég sok önkormányzat által működtetett gyerekcentrum van, ahol a játszóházak ingyenesek, oda is be lehet ugrani néha - már ha éppen nincs teltház vagy várólista. 

Főzni egyébként is csak egyfélét főzök, bár gyorsan összeüthető alternatíva mindig van a gyereknek, de én ettől nem érzem rosszul magam - nem említve azt, hogy a baba csak egy bizonyos kor után eheti ugyanazt, amit a szülei, de egyszer így is, úgyis eljutunk oda...

És egy cuki nadrágot mindig azért vettem meg, mert cuki és soha nem azért, mert trendi. Azt se tudom, mi a trend...És kaptunk a barátnőmtől kinőtt ruhákat, és most Beni összes ruhája a tavasszal születő unokaöcsémnél landol.

A szomszédokkal barátkozás pedig egyébként is természetes, nem? Azt gondolom, Hattie érdekes kísérletbe fogott, de azért valljuk be, nem ő találta fel a spanyol viaszt - és az agresszív marketing ellen pedig egyszerű a megoldás: mértékletesség.

Jajjaaja, mégis eszembe jutott valami - a babakocsink. Na, az egy balfogás - és igen, azért vettük, mert most az a menő. És rohadt drága. És megbántam, mert sz...r. De nem én akartam...:-)

És még valami. Hattie azért a gyermekfelügyelettel nem spórolt - a kísérlet évében heti három napot a kisfiára más vigyázott. Így azért könnyű...

Na, de hogy végül mennyit sikerült a családnak egy év alatt spórolni, itt tudhatod meg.

An undoubtedly interesting experiment has been launched by a British mum after she was dismissed from her job - she didn't buy anything for her son to save money. Hattie Garlick has been writing a blog about the project which was recently brought to my attention by a friend.

Hattie wanted to find out what would happen if she didn't buy fashionable, ready-to-eat food for children, if she didn't cook separately for her son, if they didn't spend money on a new, cute jumper every week, if they didn't buy the hundredth plastic toy and if they didn't pay for any Piccolo, Frog Prince, Tikk-Tokk or whatever the baby classes are called. Never mind child-hairdressers or disposable nappies.

She tried to replace all these things and activites with alternatives - so that her child was eating the same food as her and her partner (they just had to cut out curry and similar goodies from their diet), she started to purchase her son's clothes on freecycling websites as well as from the neighbours who could also help them with toys. During this process. she slowly also built a community and created friendships so by now instead of paying for a babyclass the children from the local area play together in the park or families organise music classes with instruments for themselves in one of their homes, or the little boy just helps his mummy with gardening, cooking or washing. And the result is apparently a fully satisfied little boy who doesn't suffer, at all from the lack of things listed above. Allegedly...

Starting the experiment, Hattie discovered some interesting data - for example in Great-Britain there are 474 million toys covered by dust in each household, seven for every person in the country. Children play with them for only a few minutes, then they are thrown in the corner where they stay. Meanwhile a simple paperbox keeps children occupied for ages. Another telling statistic is that the childfood-business which hadn't even existed a few years ago, has grown into a Ł25,8 million industry in the United Kingdom - expanding by 23 per cent every year. And there is more - according to Hattie we, parents, are the victims of aggressive marketing and unintentiontally educate our children to become materialistic.  

Really? The experiment definitely makes you think - however...

I would go mad if I were not able to take Ben to children's programmes. Not just because it gives me a fun time, but we need to leave the house and go out! I would have already gone mad - although the money is a relevant factor but even here, in the most expensive city in the world a baby class usually costs Ł5 so you won't go bankrupt once a week...In addition there are quite a few children's centres run by the local government where the play sessions are free so you can pop in sometimes - well, if it is not full or there is no waiting list, of course...    

Also, I usually cook only one meal anyway, however there is always a quickly preparable alternative just in case but I refuse to feel bad about it - not mentioning that it is only a certain age that babies can eat the same type of food as their parents.

And I have always bought a cute pair of trousers to Beni because they are cute and not because they are trendy. I don't even know what is the trend...And of course we inherited the clothes of my friend's son and now Ben's whole wardrobe will land at my nephew who is due to be born in spring.

And making friendships with neighbours, isn't it natural anyway? I believe that Hattie's idea about experimenting is interesting but let's admit, she hasn't invented the wheel - and the solution for or against the agressive marketing is very simple: moderation.

Wow, after all something came into my mind - our buggy. Yep, it was a kind of a rip-off - and yep, we bought this partly because of the brand. And yep, it was ridiculously expensive. And I have sort of regretted our choice because it is crap. But it wasn't me who clung to this...:-)

And one more thought. Hattie hasn't yet skimped with child care - in the year of the experiment her son has been looked after by somebody else three times a week. And so it is much easier...

But then how much the family could save in a year with this method? You can find out here.

Babakocsi lopások / Buggy-stealing

Becslések szerint 340.000 brit családtól loptak már el babakocsit. Háromszáznegyvenezer. Akárhogy csűröm-csavarom, nekem ez soknak tűnik. De nemcsak emiatt akadt meg a szemem a híren, hanem mert elég sokszor megfordult már a fejemben, biztonságos-e nyilvános helyen, épületen kívül "parkolni" a babakocsival.

Londonban néha kint kell hagyni a babakocsit / Sometimes you have to leave your buggy outside

Benivel nagyon sokat programozunk, és London-ban ez íratlan szabály - egy külön teremben vagy az épület előtt kell hagyni a "járgányt", legtöbbször őrzés nélkül. Ez így van a játszóházakban, néhány kávézóban, múzeumban, elég sok helyen. Eddig mindig a moralitással győztem meg magam - ki lenne olyan szívtelen, hogy egy anyukát és gyermekét kifossza.

Aztán a fenti statisztikát látva elbizonytalanodtam...Az interneten böngészve kiderült, 2011-ben 913 babakocsi-lopást jelentettek a brit rendőrőrsök kétharmadában (a maradék egyharmadról nincs adat), ami 23 százalékkal több mint 2009-ben. Vagyis egyre több a lopás - szakértők szerint azért, mert egyre menőbb trendi, úgynevezett designer darabot venni, aminek borsos az ára. Sokan ezért használt babakocsira hajtanak, ez pedig generálja a fekete-kereskedelmet - szóval ez amolyan ördögi kör...

A trendi és drága babakocsikat sokszor inkább használtan veszik meg a szülők / Parents rather buy second-hand buggies

De a rendőrségi statisztika csak a jéghegy csúcsa - egy biztosító vállalat felmérése szerint a kisgyerekes brit családok 7 százaléka (340.000) már vesztett így el babakocsit, csak sokan nem tesznek feljelentést.

Egy anyuka azt írja az egyik angol nyelvű fórumon, hogy miután ellopták a babakocsijukat a rászerelt autós üléssel együtt, nemcsak hogy hazaautózni nem tudtak, de egy éhes gyermeket kellett hazacipelnie a hidegben, ráadásul a babakocsi kosarában volt a kisfiú kedvenc takarója - egy ősrégi, pótolhatatlan darab, ami még az édesanyáé volt...

Nem mindenhol ilyen biztonságos / It is not everywhere so safe

Kíváncsi voltam az otthoni helyzetre, így az Országos Rendőrfőkapitánysághoz fordultam információért. Többhetes várakozás, a kérelem újraküldése és némi telefonálgatás után a Magyar Baba, Angol Baby kérdésére ennyit sikerült válaszolniuk: "Cieleszky Péter r. alezredes, főosztályvezető úr megbízásából tájékoztatom, hogy az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikából - kód hiányában - a babakocsi lopások nem mutathatóak ki." Hogy miért nem vagyok meglepve?!

A google-ban persze lehet híreket találni random esetekről, például az RTL Klub egyik riportja egy érdekes történetről számol be.

De talán Ti is tudjátok formálni a képet - Tőletek loptak már el babakocsit vagy bármilyen babaholmit? Van-e valamilyen tanácsotok a többi kismamának a biztonságot illetően? 

According to estimates, a pram or buggy has been stolen from 340,000 British families. Three hundred and  forty thousand. Whatever the explanation, this seems a lot to me. But this isn't the only reason, that the startling statistic caught my eye - I kept thinking whether it is safe to leave my buggy unattended.

We go out a lot with Ben, and, in London it is the unwritten rule - you usually have to park your "vehicle" in a separate room or in front of the building, usually without any security. I have so far been reassured that no-one would be so cruel as to separate a mum and baby from their buggy.

But then seeing the theft statistics, I began to question my belief. Searching on the internet it turned out that in 2011, there were 913 buggies reported stolen among police forces that collect the data - 23 percent more than in 2009. Experts believe the big increase is because of the trend for designer (and expensive) buggies. Many parents can't afford the latest models so turn to the black market - which encourages the thefts and so on.

However, the police statistics are allegedly just the tip of the iceberg - according to an insurance company survey, 7 percent of British families have had a buggy stolen (340,000 families). But many of the victims don't report the crime to the police.

One of the mums writes on an English forum that her pushchair was stolen with a carseat connected to it. She couldn't then drive her baby home, so had to carry a hungry child in the cold. To make the situation even worse, in the basket of the stolen pushchair was the little boy's favourite blanket which was his mum's as a child - so it was a 40-years old, unreplaceable piece...

I was curious about the situation in my home country so I asked the Hungarian police for information. After a few weeks waiting, re-sending my request and repeated phone calls Magyar Baba, Angol Baby received this laconic answer: "On the order of Peter Cieleszky, Head of Department I inform you that from the unified statistics of the police and prosecution - in absence of a code - the buggy-stealing can't be traceable." What a surprise! 

Some news reports can be found on Google, of course, but they are random cases - for example here is an interesting one from the Hungarian RTL Television.

So....have you ever had a buggy or any baby stuff stolen? Or do you have any good advice for the other mums regarding safety?

Karácsonyi mobilvideó verseny - a ráadás / Christmas mobil-video competition - the extra

És akkor még egy ráadás videó, az utolsó - egy kedves barátomtól érkezett, versenyen kívül. Nináról szól, az unokahúgáról...Köszönjük!

And one more extra video, the last one - from a very nice friend of mine. It is about his niece, Nina...Thanks for this!