Tilos szalámit, száraz kolbászt, sonkát, lágy tojást, lágy sajtot, pasztőrözetlen tejterméket, kagylót, rákot, nyers halat és véres húst enni! Amikor ezt a védőnő közölte az első konzultációnkon, az a 2-3 tányér pármai sonka jutott eszembe, amit előző héten fogyasztottam el különböző helyeken - étteremben és otthon. Aztán a téliszalámi, amiről lehetetlen lemondani egy hétig is. Aztán a sajtok, ami a napi táplálékom 30-40 százalékát teszi ki. A sushi, és a tenger gyümölcsei rizottó már csak ínyencség, na de kilenc hónapnyi böjt azért ezekből is sok!
"Szóval mi lesz velem itt Londonban 40 hétig?!" - fogalmazódott meg bennem a kérdés.
"Halljak éhen?"
 |
| Se szalámi, se sonka / Neither salami, nor cured ham |
Miután az első sokkon túl voltam, elkezdtem gondolkodni és tanácsot kérni otthoni (magyar) barátaimtól, rokonaimtól, akik már túl vannak egy pár, de legalább egy terhességen.
"Hogyne ettem volna téliszalámit? Miért ne lehetne? Az feldolgozott hús..." - értetlenkedett az unokatesóm, aki már kétszer is sikeresen nekirugaszkodott annak a bizonyos 40 hétnek, téliszalámistól. A sógornőm még azt is bevallotta, hogy házi száraz kolbász és időnként penészes camembert is volt az étlapon.
"Mindent ettem, amit kívántam. Ami jó Neked, jó a gyereknek is" - mondta. Tetszett ez a hozzáállás, és igyekeztem én is magamévá tenni. Így amikor Kriszta barátnőm kis idő múlva meglátogatott, téliszalámit rendeltem tőle, és csak úgy magában - tudjátok, ahogy a legjobb -, toltam két pofára...Bár, imádom őket, mégsem élhetek majd' egy évig répán meg karalábén!
 |
| A tojásban a szalmonella a legnagyobb veszélyforrás / In eggs, salmonella is the biggest danger |
Persze azért az aranyszabályokat igyekeztem betartani: nyers húst egyébként sem eszem, de azt az esetleges vírusok, baktériumok miatt nem szabad ilyenkor. Nyers tojást szintén, aminél a szalmonella a legnagyobb veszélyforrás. A pasztőrözetlen termékeknél pedig az úgynevezett listeriosis okozhat vetélést. Nem mondom, hogy mindez megkönnyítette az életemet - minden éttermi kiruccanásnál sorra kérdezgettem, hogy vajon ez a mozzarella pasztőrözött tejből készült-e, hogy a tojást jó keményre tudják-e főzni, a húst pedig "very well done"-ra készíteni.
Közben pedig megfogalmazódott bennem, hogy hogy van az, hogy amit tiltanak az egyik országban, azt szabad a másikban. Amikor arról kérdeztem az egyik spanyol származású - 22 éves - védőnőt, hogy milyen kárt okozhatok a babának a téli szalámival, vagy a kolbásszal, csak mekegett-makogott, és végül annyit mondott:
"nem tudjuk biztosan, mert a terhes nők nem esznek ilyen dolgokat, de a megelőzés az fontos". Aha...Majd még együttérzőn hozzátette - gondoljak csak bele, neki spanyolként milyen nehéz lesz lemondani az érlelt sonkáról, ha egyszer terhes lesz. Ő ezt el sem tudja képzelni...
 |
| És mit csinálnak a japán nők sushi nélkül? / And what do Japanese women do without sushi? |
Biztos úgy van vele, ahogy a franciák - nem tudnak nemet mondani a tradícióiknak, mégha babát várnak is. Ott például csak az a lágy sajt tiltott, ami szinte már él, annyira érlelt. Legalábbis Rob egyik fél-francia kolléganőjének beszámolója alapján. És a tengeri herkentyűk - ezeken kívül a francia kismamák állítólag mindent ehetnek. Hogy is tudnának élni sajt nélkül? A borról már nem is beszélve - de erről majd a következő blogban...
És vajon hogy vannak a japánok a sushi-val? Az indiaiak a brutál csípős és fűszeres curry-vel?
Nektek van hasonló tapasztalatotok külföldről?
No salami, no cured sausage, no ham, soft egg, soft cheese, unpasteurised diary products, no shellfish, raw fish and bloody meat! When the midwife announced the food situation on our first consultation, those 2-3 plates of parma ham came into my mind which were consumed by me the week before in restaurants and at home. Then the Hungarian winter salami which is impossible to stop eating even for a week. Then the cheese which makes up 30-40 percent of my daily nourishment. The sushi and the sea fruit risotto are usually only gourmet treats for me - but a nine months-long lent from these is also too long. "So what will I do here, in London for 40 weeks without all these?!" - came the question in my head. "Will I starve to death?"
After I got over the first shock, I started to think and ask for advice from my friends and relatives at home (in Hungary). "Obviously I ate salami! Why shouldn't I have? It is processed meat..." - moaned my cousin. My sister-in-law admitted even having cured sausage and camembert sometimes. "I ate everything I wanted. What is good for you, is good for the baby" - she said. I liked this attitude and I was desperate to make it mine. So, when my Hungarian friend Kriszta visited me, I ordered a big portion of my favourite salami and mmmm, you know it is the best - I pushed it into my mouth...Although I like them very much, I can't live on carrots and kohlrabi!
Of course, I tried to follow the very basic rules: I don't eat raw meat anyway but when you are pregnant you must avoid it because of the possible viruses and germs. The same applies to the uncooked egg - the salmonella is the biggest danger here. In regards to the unpasteurised products the listeriosis can lead to miscarriage. I don't say that all this made my life easier - on every occasion we were out in a restaurant I had to thoroughly examine if the mozzeralla was made from pasteurised milk, if they can prepare the egg hard or the meat very well-done. No complaints, most of the restaurants took it well and they were understandable and helpful but still, I felt restricted.
In the meantime, a question came into my head - how is it possible that what you must not eat in one country while you are expecting, you can have in another. When I asked one of the midwifes who is originally from Spain - and 22 years old - how can I harm my baby by eating salami and sausage, she was just stammering and finally said only this: "we don't know for sure, beause pregnant women don't eat this stuff but precaution is important". Well, aha...And she added emphatically that I should think about her situation as a Spanish girl - how difficult it would be for her to resist the cured ham once she became pregnant. She couldn't even imagine this...
She may be a bit like the French - they can't say no to their culinary traditions, even if they are expecting. In France only the very soft cheese is banned, those which are so matured they are almost alive. At least, this is what one of Rob's half-French colleagues told us. And the shellfish - apart from these two exceptions, the French mums-to-be can eat whatever they want. But how could they live without cheese? Not mentioning the wine - but I will tell all about that in the next post...
And how does it go with the sushi in Japan when you are pregnant? And what about the brutal spicy curry in India?
Have you had any similar experience abroad?
