2013. december 20., péntek

Karácsonyi nyereményjáték a Magyar Babával! / Christmas competition with Magyar Baba!




Kreatívnak érzed Magad? Van egy kisbabád? Vagy esetleg kettő? Itt a nagy alkalom, hogy kombináld az anyaságot/apaságot az alkotással! Mobiltelefonos videókat várunk - családi pillanatokról! Lehet babás, kisgyerekes, tesós, szülős, nagyszülős - a lényeg, hogy a legkisebbek rajta legyenek. Lehet cuki, vidám, szomorú vagy vicces - Karácsonykor vagy az ünnepekre készülve. Ha a gyereked magára borítja a bejglibe szánt mákot vagy meghatódik a Csendes éjen - ez a Te versenyed! Küldj be egy 10-30 másodperces felvételt, amit a telefonoddal készítettél és Tiéd lehet a Magyar Baba, Angol Baby ajándékcsomagja!

A kisfilmekből egy prominens televíziósokból, újságírókból álló nemzetközi csapat választja majd ki a legjobbat. A nyertes home-videót természetesen közzé tesszük a Magyar Babán, a videó megosztókon és a Facebook-on! Ugyanez vár a többi, jól sikerült alkotásra - megosztjuk azokat is!

A döntő bizottság tagjai:

Kumin Viktória
Anya, nő, televíziós-rádiós szerkesztő-műsorvezető.

Robert Winnett

Apa, társ, újságíró - az egyik legjobb Nagy-Britanniában. A Daily Telegraph hírigazgatója.

Kiss Norbert Ádám
Junior Príma díjas televíziós, az RTL Klub legkreatívabb riportere, az Art Vader Motion művészeti vezetője.

A mobilos videókat a következő email címre várjuk: angelika.erdelyi(kukac)artvader.hu
Beküldési határidő: 2013. december 31.
Tárgyként légyszi, tüntessétek fel, hogy: családi pillanatok.

Köszönjük és boldog Karácsonyt mindenkinek!

P.s.: Azzal, hogy beküldöd a videót, vállalod, hogy azokat az interneten megoszthatjuk. 




Do you feel creative? Do you have a baby? Or even two? Here is the opportunity to combine motherhood/fatherhood with some flair! We are looking for mobile videos - about family life! The footage can be baby, small child, sibling, parents, grandparents - the most important tip is to catch the youngest. It can be sweet, cheerful, sad or funny - at Christmas or during the festive preparations. If your child has grappled with the turkey, upended the gravy or gets sentimental when they hear Silent night - it is your time! Send us a 10-30 sec long video made with your phone and you can win a Magyar Baba, Angol Baby gift package!

The short films will be seen by a prominent international team of broadcasters and journalists and they will select the best one. The winning home-video will be published on Magyar Baba, the video sharing sites and on Facebook! The same waits for the other good works - we will share them, too!

The judges:

Viktória Kumin
Mum, woman, broadcaster.

Robert Winnett
Dad, partner, journalist - one of the best in Great-Britain. The Daily Telegraph's Head of News. 

Ádám Norbert Kiss
Junior Prima award-winning journalist, the most creative reporter of RTL Klub, Art Director of Art Vader Motion.

Please, send your video to: angelika.erdelyi(at)artvader.hu
Deadline: 31st December 2013
Please, put in to the subject line: family life

Thanks and Merry Christmas everyone!

P.s. Please, note that by sending us your video, you agree that we can freely use and share them.

2013. december 6., péntek

Magyar babahordozót kapott az angol trónörökös / Hungarian babycarrier for Prince George

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, egy napon csengetett a postás Kékesiéknél és királyi levelet kézbesített -  nem is akármilyet, ám, úgya', hanem a világon a leghíresebb hercegi pártól, Katalintól és Vilmostól érkezőt. A királyi üzenet pedig "private and confidential", magán és bizalmas - csak annyi tétethetik közhírré, hogy a brit trónörökös és családja mélységes köszönetét fejezi ki a magyar házaspárnak az általuk küldött ajándékért, aminek állítólag az egész királyi család csodájára jár...

Levél a Kensington Palotából / Letter from Kensington Palace

Na, de - ez már a "happy end", a mese valójában korábban kezdődött.

Idén júliusban megszületett Prince George - a legfiatalabb brit trónörökös. Magyarországon Kékesiék ekkor döntöttek úgy, hogy egy általuk tervezett és készített turulmadaras babahordozót, egy Hunbabát küldenek az erdélyi-magyar ősökkel is rendelkező kishercegnek. A magyar házaspár első gyermekük születése után indította el vállalkozását, ami különleges úgynevezett mei tai-okra specializálódott. Ősi magyar motívumokkal díszítik őket, és saját tapasztalataik segítségével fejlesztették tökéletesre. A turul régi magyar fejedelmi, majd királyi jelkép volt, amely az Istentől való kiválasztottságot jelképezte a fiúgyermek számára - egyértelmű, hogy a legfiatalabb brit trónörökösnek is ez dukál!

A turulmadár az isteni kiválasztottságot jelképezi / Turul symbolizes the choice of God

Kékesi Raymund a Magyar Baba kérdésére elmondta: a mei tai-hoz egy levelet is mellékeltek a hercegi párnak, amelyben leírták, miért fontos a babák hordozása. Pszichológiai kutatások szerint ez erősíti a gyermekek érzelmi intelligenciáját, a gyermek-szülő közötti kapcsolatot, kiegyensúlyozottabbá, magabiztosabbá teszi a kicsiket, akikből optimistább felnőtt válhat, és a stressztűrő képességüket is növelheti.
Egy dvd-ét is küldtek a Kensington palotába, amelyen képek segítségével magyarázzák el, hogyan kell használni a hordozót, amiben három hónapos kortól lehet jönni-menni a babákkal egészen addig, amíg azt a gyerekek igénylik.

Kiegyensúlyozott gyerekek / Calmer children
Erősebb szülő-baba kapcsolat / Stronger parent-baby relationship
Madaras / With bird
És tulipános is van / And with tulip

Kate és William leveléből úgy tűnik, nagy sikere van a magyar tervezésű mei tai-nak. Talán egy napon láthatjuk majd benne György herceget!
Ha szeretnétek többet megtudni a Hunbabáról, klikk ide: http://www.hunbaba.com/rolunk/




Once upon a time, one day the postman rang the bell at Kekesi's in Hungary and he delivered a piece of regal mail - and not any kind, but one from the most famous royal couple, Catherine and William. The royal message was "private and confidential" - the only thing for publication: the British crown prince and his family are deeply thankful to the Hungarian couple for their gift which has been seen and admired by the whole royal family...
 
However - it is already the happy ending, the story had begun earlier.

This July, Prince George was born - the youngest heir apparent to the throne. It was then that the Kekesi family in Hungary decided to present a Hunbaba babycarrier - or mei tai - to the little prince who also has Transylvanian-Hungarian ancestors. A nice gift designed and made by the Hungarian husband and wife picturing a turul bird. Kekesi Raymund and his partner, Marti, after the birth of their first child, set up a business specialising in unique mei tais. They are decorated with ancient Hungarian motives and the couple have improved them to perfection along with their experiences. The turul bird is an old Hungarian regal and later royal symbol which represented the male infant as being chosen by God - so it was obvious that the youngest British prince deserved it!

Kékesi Raymund told Magyar Baba: the mei tai was accompanied by a letter to the royals in which they explained why it is important to carry the babies. According to psychological studies it can strengthen children's emotional intelligence, the baby-parent relationship and it develops a more optimistic adult and also they will become more confident, even calmer, people with more ability to deal with stress.
A dvd was also sent to Kensington Palace where they show how to use the carrier in which babies can be carried from 3 months.

In the letter from the royal couple it seems that the mei tai designed in Hungary has been a big success.We hope to see Prince George in this one day!
If you want to know more about Hunbaba, visit their website: http://www.hunbaba.com/rolunk/

2013. december 5., csütörtök

Képriport: Magyar baba Mikulás ünnepségen járt / Photoreport: Magyar baba on Santa Claus party

Magyar Baba, Angol Baby ma Mikulás-napi zenés foglalkozáson járt a londoni Magyar Kulturális Intézetben. Babák és mamák jelmezben, Télapó-sapkában, rénszarvas agancsokkal. Marcsi, köszönjük, remek volt!

És csak hogy teljes legyen a nap: hazafelé 25 percet vártunk a buszra, és én jó szokásom szerint természetesen felhergeltem magam - Ben-nek hamarosan aludnia kellett, kopogott a szemem az éhségtől, meg egyébként is! Szóval, mikor végre megérkezett a busz, jól lecsesztem a sofőrt, hogy hol volt eddig. Persze Ben hozta a formáját - elkezdett üvölteni a buszon, én meg izzadtam a téli kabátban és kínomban, miközben a Kiskece lányom-mal és más kedves és kevésbé kedves magyar szavakkal próbáltam csitítani. Amikor végre elaludt, hirtelen megütötte a fülemet a sofőr dudorászása - a Magyar Népmesék dallama! Azt hittem, hallucinálok. Mielőtt leszálltunk, azért odamentem hozzá, hogy megbizonyosodjak róla, nem ment el teljesen az eszem. Odafordult, és csak ennyit közölt: "Mondjad!" :-) 

És még bókot is kaptam. Azt mondta, olyan szépen énekeltem, hogy majdnem ő aludt el. Shasss! Késés megbocsátva...





















2013. december 3., kedd

Terhes-történet Angliában 3. rész / Pregnancy-story in England Chapter 3.

Tilos szalámit, száraz kolbászt, sonkát, lágy tojást, lágy sajtot, pasztőrözetlen tejterméket, kagylót, rákot, nyers halat és véres húst enni! Amikor ezt a védőnő közölte az első konzultációnkon, az a 2-3 tányér pármai sonka jutott eszembe, amit előző héten fogyasztottam el különböző helyeken - étteremben és otthon. Aztán a téliszalámi, amiről lehetetlen lemondani egy hétig is. Aztán a sajtok, ami a napi táplálékom 30-40 százalékát teszi ki. A sushi, és a tenger gyümölcsei rizottó már csak ínyencség, na de kilenc hónapnyi böjt azért ezekből is sok! "Szóval mi lesz velem itt Londonban 40 hétig?!" - fogalmazódott meg bennem a kérdés. "Halljak éhen?"

Se szalámi, se sonka / Neither salami, nor cured ham

Miután az első sokkon túl voltam, elkezdtem gondolkodni és tanácsot kérni otthoni (magyar) barátaimtól, rokonaimtól, akik már túl vannak egy pár, de legalább egy terhességen. "Hogyne ettem volna téliszalámit? Miért ne lehetne? Az feldolgozott hús..." - értetlenkedett az unokatesóm, aki már kétszer is sikeresen nekirugaszkodott annak a bizonyos 40 hétnek, téliszalámistól. A sógornőm még azt is bevallotta, hogy házi száraz kolbász és időnként penészes camembert is volt az étlapon. "Mindent ettem, amit kívántam. Ami jó Neked, jó a gyereknek is" - mondta. Tetszett ez a hozzáállás, és igyekeztem én is magamévá tenni. Így amikor Kriszta barátnőm kis idő múlva meglátogatott, téliszalámit rendeltem tőle, és csak úgy magában - tudjátok, ahogy a legjobb -, toltam két pofára...Bár, imádom őket, mégsem élhetek majd' egy évig répán meg karalábén!


A tojásban a szalmonella a legnagyobb veszélyforrás / In eggs, salmonella is the biggest danger

Persze azért az aranyszabályokat igyekeztem betartani: nyers húst egyébként sem eszem, de azt az esetleges vírusok, baktériumok miatt nem szabad ilyenkor. Nyers tojást szintén, aminél a szalmonella a legnagyobb veszélyforrás. A pasztőrözetlen termékeknél pedig az úgynevezett listeriosis okozhat vetélést. Nem mondom, hogy mindez megkönnyítette az életemet - minden éttermi kiruccanásnál sorra kérdezgettem, hogy vajon ez a mozzarella pasztőrözött tejből készült-e, hogy a tojást jó keményre tudják-e főzni, a húst pedig "very well done"-ra készíteni.

Közben pedig megfogalmazódott bennem, hogy hogy van az, hogy amit tiltanak az egyik országban, azt szabad a másikban. Amikor arról kérdeztem az egyik spanyol származású - 22 éves - védőnőt, hogy milyen kárt okozhatok a babának a téli szalámival, vagy a kolbásszal, csak mekegett-makogott, és végül annyit mondott: "nem tudjuk biztosan, mert a terhes nők nem esznek ilyen dolgokat, de a megelőzés az fontos".  Aha...Majd még együttérzőn hozzátette - gondoljak csak bele, neki spanyolként milyen nehéz lesz lemondani az érlelt sonkáról, ha egyszer terhes lesz. Ő ezt el sem tudja képzelni...


És mit csinálnak a japán nők sushi nélkül? / And what do Japanese women do without sushi?

Biztos úgy van vele, ahogy a franciák - nem tudnak nemet mondani a tradícióiknak, mégha babát várnak is. Ott például csak az a lágy sajt tiltott, ami szinte már él, annyira érlelt. Legalábbis Rob egyik fél-francia kolléganőjének beszámolója alapján. És a tengeri herkentyűk - ezeken kívül a francia kismamák állítólag mindent ehetnek. Hogy is tudnának élni sajt nélkül? A borról már nem is beszélve - de erről majd a következő blogban...
És vajon hogy vannak a japánok a sushi-val? Az indiaiak a brutál csípős és fűszeres curry-vel?
Nektek van hasonló tapasztalatotok külföldről?




No salami, no cured sausage, no ham, soft egg, soft cheese, unpasteurised diary products, no shellfish, raw fish and bloody meat! When the midwife announced the food situation on our first consultation, those 2-3 plates of parma ham came into my mind which were consumed by me the week before in restaurants and at home. Then the Hungarian winter salami which is impossible to stop eating even for a week. Then the cheese which makes up 30-40 percent of my daily nourishment. The sushi and the sea fruit risotto are usually only gourmet treats for me - but a nine months-long lent from these is also too long. "So what will I do here, in London for 40 weeks without all these?!" - came the question in my head. "Will I starve to death?"  

After I got over the first shock, I started to think and ask for advice from my  friends and relatives at home (in Hungary). "Obviously I ate salami! Why shouldn't I have? It is processed meat..." - moaned my cousin. My sister-in-law admitted even having cured sausage and camembert sometimes. "I ate everything I wanted. What is good for you, is good for the baby" - she said. I liked this attitude and I was desperate to make it mine. So, when my Hungarian friend Kriszta visited me, I ordered a big portion of my favourite salami and mmmm, you know it is the best - I pushed it into my mouth...Although I like them very much, I can't live on carrots and kohlrabi!

Of course, I tried to follow the very basic rules: I don't eat raw meat anyway but when you are pregnant you must avoid it because of the possible viruses and germs. The same applies to the uncooked egg - the salmonella is the biggest danger here. In regards to the unpasteurised products the listeriosis can lead to miscarriage. I don't say that all this made my life easier - on every occasion we were out in a restaurant I had to thoroughly examine if the mozzeralla was made from pasteurised milk, if they can prepare the egg hard or the meat very well-done. No complaints, most of the restaurants took it well and they were understandable and helpful but still, I felt restricted.

In the meantime, a question came into my head - how is it possible that what you must not eat in one country while you are expecting, you can have in another. When I asked one of the midwifes who is originally from Spain - and 22 years old - how can I harm my baby by eating salami and sausage, she was just stammering and finally said only this: "we don't know for sure, beause pregnant women don't eat this stuff but precaution is important". Well, aha...And she added emphatically that I should think about her situation as a Spanish girl - how difficult it would be for her to resist the cured ham once she became pregnant. She couldn't even imagine this...

She may be a bit like the French - they can't say no to their culinary traditions, even if they are expecting. In France only the very soft cheese is banned, those which are so matured they are almost alive. At least, this is what one of Rob's half-French colleagues told us. And the shellfish - apart from these two exceptions, the French mums-to-be can eat whatever they want. But how could they live without cheese? Not mentioning the wine - but I will tell all about that in the next post...
And how does it go with the sushi in Japan when you are pregnant? And what about the brutal spicy curry in India?
Have you had any similar experience abroad?

2013. november 28., csütörtök

Ponty-karácsony / Carp-Christmas

Nem állom meg, hogy ne posztoljak egy rövidet a témában - idén Karácsonyra a brit szupermarketek is betáraznak pontyból! A héten híradások szóltak arról, hogy a Tesco, a Waitrose és a Sainsbury's árulni fogja az itt szokatlannak számító folyami halat, amit a britek már 200 éve nem fogyasztanak. A döntés pedig állítólag a hatalmas kelet-európai igénynek köszönhető - pontosabban az onnan érkező bevándorlók igényeinek.

Hm, de finom! / Mmmm, how delicious!

Az egyik hírügynökség a lengyel karácsonyi szokásokat emelte ki, ahol gyakran ponty kerül az ünnepi asztalra.
Nekem rögtön Rob első nálunk töltött Karácsonya jutott eszembe - ebédre pulyka, ahogy ő kívánta, de vacsorára nem úszta meg a jó szálkás, számomra teljesen ehető sült pontyot. 
Kell-e mondanom, hogyan nézett ki a tányérja az étkezés végére? Kicsit olyan volt, mint amikor a mesében a róka meghívja a gólyát ebédre, aki a hosszú csőre miatt nem tud a tányérból falatozni, így minden ott marad, amit elé tettek. Hát, valahogy így történt ez Rob-bal is - jobbra tette, balra tette, összetúrta, de semmi nem fogyott a halból, csak összetrancsírozta. Azóta is emlegeti azt a Karácsonyt - mintha legalábbis marsbeli szokásokkal ismerkedett volna, nem pedig európaiakkal!

Azért persze nehogy azt gondoljuk, hogy csupán kedvességből döntöttek úgy az üzletek, felveszik a pontyot a kínálatukba! Vannak olyan magyarázatok, miszerint a brit magán horgászatok ponty-állománya az utóbbi években megcsappant a haltolvajok miatt, akik zömmel bevándorlók - hiszen a britek a pontyot csak sportból fogják: amint horogra akad, vissza is dobják őket. Szóval a lépéstől azt is remélik, hogy vissza tudják szorítani a ponty-lopást...

Mindenesetre Beninek ez lesz az első Karácsonya, és a 24-ét ugyan Londonban, de édeshármasban töltjük majd, magyar szokások szerint. A bejglit már megrendeltem - így már csak a pontyot kell beszerezni. A szálkákkal meg majd vigyázunk!




I couldn't resist posting about this news briefly - this year the British supermarkets will sell carp for Christmas! It was in the news that the fish which hasn't been eaten by Britons for over 200 years, will be available in Tesco, Waitrose and Sainsbury's. The decision is because of the high demand from Eastern-European migrants. 

One of the news wires highlighted the Polish Christmas-traditions where the carp is often part of the festive table.
It suddenly rang a bell about Rob's first Christmas with my family in Hungary - for lunch there was turkey, following Rob's demand. But he wasn't too keen on the nice, boney roasted carp for dinner which was totally fine for me.
Should I reveal how his plate looked like by the end of the meal? The situation reminded me of the La Fontaine fairytale where the fox invites the stork for dinner who couldn't eat from the plate with his long beak so the bird left everything which was put in front of him on the table. It was somehow similar with Rob - he put the bits and pieces to the right, then to the left, then he stirred it but nothing was eaten from the fish. Rob still has these Hungarian Christmas memories - like they were customs from Mars, and not from Europe!

Of course, it wasn't pure kindness from the shops to include the carp in their selections! There are strange explanations, as well - private fisheries have been suffering from fish thefts in the last few years mostly committed by migrants Eastern-Europeans - allegedly...as Britons fish carp only for sport: when they catch them, they throw them back immediately. So fisheries hope that selling carp in the shops will decrease their losses...

Nevertheless, it will be Ben's first Christmas and although we will spend the Christmas Eve in London, there will be only three of us and I am planning to follow the Hungarian festive traditions. I have already ordered the bejgli (very traditional Christmas cakes with poppy seed and walnut) - so there is nothing else to do, just buy the carp. And we will be careful with the bones!

2013. november 25., hétfő

Cici vagy üveg? / "Breast-bottle"

Tegye fel a kezét most, aki szoptatás közben még soha nem gondolt arra, milyen jó lenne csak pár órát egyedül tölteni, elmenni sétálni, félnapot vásárolgatni, végre csacsogni egyet a csajokkal - mindezt babakocsi nélkül -, nem is említve a koktélozást, születésnapi party-kat, vacsorákat, koncerteket, színházat.............Normális életet élni, így mondják, nem? Jaaaj, de jó lenne!

Irigy vagyok, pedig én még "csak" hét hónapja szoptatok. Viszont londoni baráti körünkből sokan nem is kezdték el vagy pár hónap után abbahagyták - helyette lefejt tejjel vagy tápszerrel etették a babákat. Na, ők már megtehetik mindazt, ami azon a hosszú kívánságlistán szerepel! Mehetnek ide-oda, a párjukkal vagy anélkül, hiszen az üveget az apa, a nagyi, az anyós vagy a babysitter is tudja tartani. A cicivel már nem ilyen egyszerű...
És amikor a buli-történeteket hallgatom karikás szemekkel, én annyira, de annyira irigy vagyok!

Először nem raktam össze a képet, hogy a brit anyukák miért tudnak olyan gyorsan visszamenni dolgozni, újra eljárni szórakozni vagy összejönni a barátaikkal. Nekem erre még most sincs kapacitásom. Azt sem értettem, hogy a terhesoktatáson miért sulykolták annyira a szoptatás fontosságát. Miért kell erre egy külön félnapot szentelni?! Hát megszületik a baba, aztán rakjuk a cicire, nem? Mi ebben olyan furcsa?

Aztán a múlt héten megértettem. A brit kormány bejelentette, hogy 200 fontos voucher bevezetését tervezi Anglia bizonyos részein a rászoruló anyukák körében - közülük is azok kaphatnák meg és költhetnék a pénzt baba holmira, akik vállalják, hogy hat hónapig kizárólag anyatejet kap a kisbabájuk. És ezzel elindult a lavina és a magyarázkodás: jöttek a statisztikák, grafikonok és egy hatalmas vihar - amit a téma és a média kavart. Hogy miért? Hát vessünk csak egy pillantást a lenti grafikonra! Ezen Magyarország az első helyen szerepel, az Egyesült Királyság pedig az utolsók között kullog - az ábra azoknak az anyukáknak az arányát mutatja, akik még a hatodik hónapban is szoptatnak.




Az ügyben pedig sok a pro és a kontra: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a hat hónapig kizárólagosan adott anyatej mindennél erősebb immunrendszerrel vértezi fel az újszülöttet, megóvja bajtól, betegségtől - elsősorban hasmenéstől, megfázástól (habár Ben-nek már mindkettő volt) -, mert a bébi megkapja az anyuka antitestjeit. Ezzel idáig senki nem is vitatkozik. A szoptatás hosszútávú hatásai - például az egészségesebb tinédzserkor, az elhízásra való hajlam hiánya és a jobb tanulmányi eredmény  - azonban már nem ennyire egyértelműek. Azok ugyanis, akik szoptatnak, általában gazdagabbak és tanultabbak, így a gyermekeik étrendje és életstílusa is eleve minőségibb - vagyis az anyatejen kívül más faktorok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ők fittebbek és mondjuk jobban teljesítenek az iskolapadban.
Végül, de nem utolsósorban a tápszert vagy az üveget preferáló anyákra nehezedő nyomás és bűntudatkeltés háborított fel néhányakat.

Nehéz ügy, igaz? Főleg, hogy most, e sorokat gépelve majd elalszom, fájnak a mellbimbóim, és várom Benit, aki legalább a hétvégén az apukájával megy sétálni, de amikor hazaérnek, valószínűleg azonnal a cicire kéredzkedik majd...Kötődik - mert a szoptatással ez is jön. Édes, kicsi kincsem..

Szóval mi a helyes? Jól döntöttem?

És a kilókról még nem is beszéltem. Hogyha nem szoptatsz, nyilván nem tolsz be két péksütit - egy csokisat és egy simát - reggelire, egy hatalmas tiramisut a kiadós ebéd után és egy tábla Montezuma narancsos keserű csokit, hogy lemosd a vacsorát. A tápszeres anyukák szülés után két hónappal már bomba alakkal tologatják a babakocsit, miközben én még mindig bele tudok markolni a hasamba...Én annyira, de annyira irigy vagyok...



Hands in the air, please - those who, while breastfeeding, have never thought how fantastic it would be to spend just a few hours alone, to go for a walk, to do half a day's shopping, finally to chat with the girls - all this without the buggy -, not mentioning the cocktails, birthday parties, dinners, concerts, theatres...............Normal life, we call it, don't we? Auh, how great it would be!

I am envious, although I have been breastfeeding for "only" seven months. However, from our circle of British friends many didn't even start it or gave it up after a few months - they expressed their milk or used formula instead. Well, they can already do all those activities which are still largely off bounds for me! They can go here and there, with or without their partners as the bottle can be held either by daddy, grandma, the mother-in-law or the babysitter. But it is obviously not so simple with the breast...
And when I am listening to those good party-stories with dark shadows under my eyes, I am so-so envious! 

At first I didn't put the picture together how British mums can get back to work so quickly, throw themselves in to the night life again or gather together with their friends. I still have no capacity to do so. I also didn't understand why they were so desperate to convince us about the importance of breastfeeding on the NCT class. Why did we have to sacrifice a half-day for this issue? The baby is born and then we put them on the breast, don't we? What else could we do and why does it sound so strange?

Then last week I began to understand. Some parts of the NHS announced that they wanted to introduce a 200 pounds voucher for poorer mothers - for those who choose to exclusively breastfeed their baby for at least six months. They could spend the money on baby stuff in highstreet shops. And with the annoucement an avalanche of explanation started to build: statistics, graphs were published and a storm was stirred up - by mothers and the media. Why? Have a look at the graphics below! In this Hungary appears in the first place but the UK brings up the rear - the diagram shows the percentage of those mums who still breastfeed in the sixth month. 



There have been many pro and cons surrounding this issue. According to the World Health Organisation, giving breastmilk for up to six months helps to create a stronger immune system for babies protecting them from illnesses - primarily from diarrhea and colds (however, Ben has already had both) -, because the child also gets his mum's antibodies. There is widespread agreement about it. But the long-term benefits of breastfeeding - for example, whether children become healthier, less obese teenagers - are currently not so clear. This is because those breastfeeding tend to be wealthier, better-educated households who usually have healthier children as their diets and lifestyles are usually superior.
Eventually, there was lots of outrage because of the familiar condemnation of bottle- and formula-feeding mums and because of the pressure under which they are forced to feel guilty.

Difficult issue, isn't it? Especially that now, as I am typing these sentences I could easily fall to sleep, my nipples are very sore and I am waiting for Ben who at least at weekends can be taken for walks by his dad but when they get home, his first thought will probably be to climb on the breast...He bonds - because it also comes with breastfeeding. My little sweetheart...

Well, what is better then? Have I made the right decision?

And I haven't even mentioned the kilos, yet! If you don't breastfeed, you obviously don't push two croissants - one with chocolate and one plain - in to your mouth every morning, a huge tiramisu after your abundant lunch and a whole Montezuma orange and genarium dark chocolate to wash down the dinner. Bottle-feeding mums can push the buggies with their shape back two months after birth while I can still clench my tummy...I am so-so envious...

2013. november 21., csütörtök

Képriport: Magyar zenés foglalkozáson jártunk Londonban / Photoreport: Kodaly-based music class in London

Ma a londoni Magyar Kulturális Intézetben jártunk Ben-nel, ahol egy fantasztikus zenés foglalkozáson foglalkozáson vettünk részt, most először. Köszönjük Marcsi, nagyon jól éreztük magunkat és legközelebb is megyünk!

Today we visited the Hungarian Cultural Centre in London with Ben to take part in a Kodaly-based music session, for the first time. Thanks, Marcsi, we had a great time and we will be there next time, too!