2014. január 31., péntek

Hogyan spóroljunk a babaholmival? / How to save money on baby stuff?

Érdekes kísérletre vállalkozott egy brit anyuka, miután állásából elbocsátották - egy évig nem vett semmilyen babaholmit kisfiának, így próbált spórolni. Hattie Garlick a projektről blogot is vezetett, amit egy kedves barátom ajánlott figyelmembe.

Hattie Garlick és családja  / Hattie Garlick and her family


A fiatal hölgy arra volt kíváncsi, mi történik akkor, ha nem vesznek több trendi, kifejezetten gyerekeknek design-olt, előre elkészített ételt, ha nem főz külön a kisfiának, ha nem költenek minden héten egy új, cuki pulóverre, ha nem veszik meg a századik műanyag játékot, és ha nem járnak hetente többször is jópofa neveket viselő babafoglalkozásra, sem gyerekfodrászhoz és nem használnak eldobható pelenkát.

Mindezeket alternatív módon próbálta helyettesíteni - a gyermek ugyanazt az ételt ette, amit ő és a férje (így csak a curry-ről és hasonló nyalánkságokról kellett lemondani), a ruhákat csere-bere alapon próbálta beszerezni, részben a szomszédoktól, akik játékok terén is sokat tudtak segíteni. Ezzel szépen lassan barátságok is szövődtek, így mostanra a fizetős babaórák helyett a szomszéd gyerekek együtt játszanak a parkban, vagy éppen együtt énekelnek és zenélnek a családok valamelyikük otthonában, valamint a kisfiú időnként az anyukájával kertészkedik, főz, mos. Az eredmény pedig egy teljesen elégedett kisfiú, aki nem szenved a fentiek hiányától. Állítólag...

A kísérletbe fogva Hattie néhány érdekes adatra is bukkant - Nagy-Britanniában 474 millió játék pihen a háztartásokban porfogóként, ebből minden emberre hét jut. Olyanok, amelyekkel a gyerekek mindössze pár percet játszanak, aztán mennek a sarokba - miközben a csomagolásként szolgáló szimpla papírdobozzal órákat képesek elmolyolni. Vagy éppen a néhány éve még külön kategóriaként nem is létező gyerekétel-biznisz, amely most egy 25,8 millió fontos iparág az Egyesült Királyságban - minden évben 23 százalékos növekedést elkönyvelve. És még sorolhatnám - Hattie szerint a marketing áldozatai vagyunk mi, szülők, és a gyermekeket akaratlanul is materializmusra neveljük.

Valóban? A kísérlet határozottan elgondolkodtató - de azért...
Én például megőrülnék, ha nem járhatnék Ben-nel gyerekprogramokra. Nemcsak azért, mert én is jól szórakozom, hanem mert szükségem van arra, hogy kimozduljunk. Már rég bediliztem volna - persze a pénz nagy úr, de még itt, a világ legdrágább városában is egy foglalkozás átlagosan öt fontba kerül. Szerintem ezt hetente egyszer ki lehet bírni...Ráadásul elég sok önkormányzat által működtetett gyerekcentrum van, ahol a játszóházak ingyenesek, oda is be lehet ugrani néha - már ha éppen nincs teltház vagy várólista. 

Főzni egyébként is csak egyfélét főzök, bár gyorsan összeüthető alternatíva mindig van a gyereknek, de én ettől nem érzem rosszul magam - nem említve azt, hogy a baba csak egy bizonyos kor után eheti ugyanazt, amit a szülei, de egyszer így is, úgyis eljutunk oda...
És egy cuki nadrágot mindig azért vettem meg, mert cuki és soha nem azért, mert trendi. Azt se tudom, mi a trend...És kaptunk a barátnőmtől kinőtt ruhákat, és most Beni összes ruhája a tavasszal születő unokaöcsémnél landol.
A szomszédokkal barátkozás pedig egyébként is természetes, nem? Azt gondolom, Hattie érdekes kísérletbe fogott, de azért valljuk be, nem ő találta fel a spanyol viaszt - és az agresszív marketing ellen pedig egyszerű a megoldás: mértékletesség.

Jajjaaja, mégis eszembe jutott valami - a babakocsink. Na, az egy balfogás - és igen, azért vettük, mert most az a menő. És rohadt drága. És megbántam, mert sz...r. De nem én akartam...:-)

És még valami. Hattie azért a gyermekfelügyelettel nem spórolt - a kísérlet évében heti három napot a kisfiára más vigyázott. Így azért könnyű...

Na, de hogy végül mennyit sikerült a családnak egy év alatt spórolni, itt tudhatod meg.




An undoubtedly interesting experiment has been launched by a British mum after she was dismissed from her job - she didn't buy anything for her son to save money. Hattie Garlick has been writing a blog about the project which was recently brought to my attention by a friend.

Hattie wanted to find out what would happen if she didn't buy fashionable, ready-to-eat food for children, if she didn't cook separately for her son, if they didn't spend money on a new, cute jumper every week, if they didn't buy the hundredth plastic toy and if they didn't pay for any Piccolo, Frog Prince, Tikk-Tokk or whatever the baby classes are called. Never mind child-hairdressers or disposable nappies.

She tried to replace all these things and activites with alternatives - so that her child was eating the same food as her and her partner (they just had to cut out curry and similar goodies from their diet), she started to purchase her son's clothes on freecycling websites as well as from the neighbours who could also help them with toys. During this process. she slowly also built a community and created friendships so by now instead of paying for a babyclass the children from the local area play together in the park or families organise music classes with instruments for themselves in one of their homes, or the little boy just helps his mummy with gardening, cooking or washing. And the result is apparently a fully satisfied little boy who doesn't suffer, at all from the lack of things listed above. Allegedly...

Starting the experiment, Hattie discovered some interesting data - for example in Great-Britain there are 474 million toys covered by dust in each household, seven for every person in the country. Children play with them for only a few minutes, then they are thrown in the corner where they stay. Meanwhile a simple paperbox keeps children occupied for ages. Another telling statistic is that the childfood-business which hadn't even existed a few years ago, has grown into a Ł25,8 million industry in the United Kingdom - expanding by 23 per cent every year. And there is more - according to Hattie we, parents, are the victims of aggressive marketing and unintentiontally educate our children to become materialistic.  

Really? The experiment definitely makes you think - however...
I would go mad if I were not able to take Ben to children's programmes. Not just because it gives me a fun time, but we need to leave the house and go out! I would have already gone mad - although the money is a relevant factor but even here, in the most expensive city in the world a baby class usually costs Ł5 so you won't go bankrupt once a week...In addition there are quite a few children's centres run by the local government where the play sessions are free so you can pop in sometimes - well, if it is not full or there is no waiting list, of course...    

Also, I usually cook only one meal anyway, however there is always a quickly preparable alternative just in case but I refuse to feel bad about it - not mentioning that it is only a certain age that babies can eat the same type of food as their parents.
And I have always bought a cute pair of trousers to Beni because they are cute and not because they are trendy. I don't even know what is the trend...And of course we inherited the clothes of my friend's son and now Ben's whole wardrobe will land at my nephew who is due to be born in spring.
And making friendships with neighbours, isn't it natural anyway? I believe that Hattie's idea about experimenting is interesting but let's admit, she hasn't invented the wheel - and the solution for or against the agressive marketing is very simple: moderation.

Wow, after all something came into my mind - our buggy. Yep, it was a kind of a rip-off - and yep, we bought this partly because of the brand. And yep, it was ridiculously expensive. And I have sort of regretted our choice because it is crap. But it wasn't me who clung to this...:-)

And one more thought. Hattie hasn't yet skimped with child care - in the year of the experiment her son has been looked after by somebody else three times a week. And so it is much easier...

But then how much the family could save in a year with this method? You can find out here.

2014. január 29., szerda

Babakocsi lopások / Buggy-stealing

Becslések szerint 340.000 brit családtól loptak már el babakocsit. Háromszáznegyvenezer. Akárhogy csűröm-csavarom, nekem ez soknak tűnik. De nemcsak emiatt akadt meg a szemem a híren, hanem mert elég sokszor megfordult már a fejemben, biztonságos-e nyilvános helyen, épületen kívül "parkolni" a babakocsival.

Londonban néha kint kell hagyni a babakocsit / Sometimes you have to leave your buggy outside

Benivel nagyon sokat programozunk, és London-ban ez íratlan szabály - egy külön teremben vagy az épület előtt kell hagyni a "járgányt", legtöbbször őrzés nélkül. Ez így van a játszóházakban, néhány kávézóban, múzeumban, elég sok helyen. Eddig mindig a moralitással győztem meg magam - ki lenne olyan szívtelen, hogy egy anyukát és gyermekét kifossza.

Aztán a fenti statisztikát látva elbizonytalanodtam...Az interneten böngészve kiderült, 2011-ben 913 babakocsi-lopást jelentettek a brit rendőrőrsök kétharmadában (a maradék egyharmadról nincs adat), ami 23 százalékkal több mint 2009-ben. Vagyis egyre több a lopás - szakértők szerint azért, mert egyre menőbb trendi, úgynevezett designer darabot venni, aminek borsos az ára. Sokan ezért használt babakocsira hajtanak, ez pedig generálja a fekete-kereskedelmet - szóval ez amolyan ördögi kör...

A trendi és drága babakocsikat sokszor inkább használtan veszik meg a szülők / Parents rather buy second-hand buggies

De a rendőrségi statisztika csak a jéghegy csúcsa - egy biztosító vállalat felmérése szerint a kisgyerekes brit családok 7 százaléka (340.000) már vesztett így el babakocsit, csak sokan nem tesznek feljelentést.

Egy anyuka azt írja az egyik angol nyelvű fórumon, hogy miután ellopták a babakocsijukat a rászerelt autós üléssel együtt, nemcsak hogy hazaautózni nem tudtak, de egy éhes gyermeket kellett hazacipelnie a hidegben, ráadásul a babakocsi kosarában volt a kisfiú kedvenc takarója - egy ősrégi, pótolhatatlan darab, ami még az édesanyáé volt...

Nem mindenhol ilyen biztonságos / It is not everywhere so safe

Kíváncsi voltam az otthoni helyzetre, így az Országos Rendőrfőkapitánysághoz fordultam információért. Többhetes várakozás, a kérelem újraküldése és némi telefonálgatás után a Magyar Baba, Angol Baby kérdésére ennyit sikerült válaszolniuk: "Cieleszky Péter r. alezredes, főosztályvezető úr megbízásából tájékoztatom, hogy az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikából - kód hiányában - a babakocsi lopások nem mutathatóak ki." Hogy miért nem vagyok meglepve?!

A google-ban persze lehet híreket találni random esetekről, például az RTL Klub egyik riportja egy érdekes történetről számol be.

De talán Ti is tudjátok formálni a képet - Tőletek loptak már el babakocsit vagy bármilyen babaholmit? Van-e valamilyen tanácsotok a többi kismamának a biztonságot illetően? 




According to estimates, a pram or buggy has been stolen from 340,000 British families. Three hundred and  forty thousand. Whatever the explanation, this seems a lot to me. But this isn't the only reason, that the startling statistic caught my eye - I kept thinking whether it is safe to leave my buggy unattended.

We go out a lot with Ben, and, in London it is the unwritten rule - you usually have to park your "vehicle" in a separate room or in front of the building, usually without any security. I have so far been reassured that no-one would be so cruel as to separate a mum and baby from their buggy.

But then seeing the theft statistics, I began to question my belief. Searching on the internet it turned out that in 2011, there were 913 buggies reported stolen among police forces that collect the data - 23 percent more than in 2009. Experts believe the big increase is because of the trend for designer (and expensive) buggies. Many parents can't afford the latest models so turn to the black market - which encourages the thefts and so on.

However, the police statistics are allegedly just the tip of the iceberg - according to an insurance company survey, 7 percent of British families have had a buggy stolen (340,000 families). But many of the victims don't report the crime to the police.

One of the mums writes on an English forum that her pushchair was stolen with a carseat connected to it. She couldn't then drive her baby home, so had to carry a hungry child in the cold. To make the situation even worse, in the basket of the stolen pushchair was the little boy's favourite blanket which was his mum's as a child - so it was a 40-years old, unreplaceable piece...

I was curious about the situation in my home country so I asked the Hungarian police for information. After a few weeks waiting, re-sending my request and repeated phone calls Magyar Baba, Angol Baby received this laconic answer: "On the order of Peter Cieleszky, Head of Department I inform you that from the unified statistics of the police and prosecution - in absence of a code - the buggy-stealing can't be traceable." What a surprise! 

Some news reports can be found on Google, of course, but they are random cases - for example here is an interesting one from the Hungarian RTL Television.

So....have you ever had a buggy or any baby stuff stolen? Or do you have any good advice for the other mums regarding safety?


2014. január 17., péntek

Karácsonyi mobilvideó verseny - a ráadás / Christmas mobil-video competition - the extra

És akkor még egy ráadás videó, az utolsó - egy kedves barátomtól érkezett, versenyen kívül. Nináról szól, az unokahúgáról...Köszönjük!

And one more extra video, the last one - from a very nice friend of mine. It is about his niece, Nina...Thanks for this!


2014. január 15., szerda

Lapszemle / Paper review

A gyermektelen párok boldogabb házasságban élnek - ez derül ki egy napokban közzétett brit felmérésből. Ez az eddigi legnagyobb szabású tanulmány Nagy-Britanniában, amely a hosszú kapcsolatok titkát és buktatóit vizsgálta. A héten a  Daily Telegraph számolt be róla.


Kik és miért boldogabbak? / Who and why is happier?

Bár a közhiedelem szerint a gyermek jelenti a beteljesedést és az élet értelmét, ebben a projektben a kutatók azt találták, a gyermek nélküliek - férfiak és nők egyaránt - sokkal elégedettebbek a párkapcsolatukkal, mint a gyermekesek, továbbá sokkal nagyobb valószínűséggel érzik azt, hogy a párjuk értékeli őket.

A nemek között már nem volt ekkora az egyetértés, amikor arról kérdezték őket, mennyire elégedettek általánosságban az életükkel. A legboldogabbnak ugyanis az anyukák vallották magukat, míg a legboldogtalanabbnak a gyermektelen nők. Ezzel szemben a férfiaknál az apukák valamivel negatívabban értékelték az életüket, mint azok, akik még nem váltak szülővé. Úgy tűnik tehát, hogy a gyermek jóval nagyobb örömöt jelent a nőknek, mint a férfiaknak.
Ugyanakkor a gyermekes nők, bár összességében a legboldogabbak, a házasságukkal ők a legelégedetlenebbek, illetve ők érezték leginkább, hogy kezdenek elidegenedni partnerüktől.

Az Open University kutatásában több mint 5000 embert kérdeztek meg - minden korosztályt, társadalmi státuszt és szexuális orientációt lefedve.

Kiderült, hogy a jó kapcsolat titka nem a  nagy, romantikus dolgokban rejlik - sokkal jobban értékeljük az apró gesztusokat, ha mondjuk a párunk hajlandó nekünk teát készíteni vagy időnként kimondani, hogy köszönöm. Ezeket sokan még a szexnél is fontosabbnak tartják - elsősorban a nők...

Néhány rejtett szenvedélyre is fény derült a kutatás során - például arra, hogy a párok szeretik néha behúzni a függönyöket, feltenni a kedvenc zenéjüket, és táncparkettnek használva a nappalit, kettecskén elandalogni.

A legidegesítőbb dolgok között szintén voltak furcsaságok - a túl lassú vezetés, csámcsogás, horkolás vagy a házi munka kerülése. Sok nőt pedig az húz fel, hogy a férjük nem akar pénzügyekről beszélni, nem oltja le a lámpát vagy rágja a körmét.

Kinek melyik ismerős? :-)




Couples with no children live in happier marriages - a recently published British study found. This is the biggest ever research in Great Britain which aimed to analyse the secrets and pitfalls of relationships. The results were reported by the Daily Telegraph this week.

Common sense has traditionally suggested that children provide the ultimate fulfilment and meaning of life. But, in this project, researchers found that people without children - both men and women - are more satisfied with their relationships than those with children. In addition they feel more likely to be valued by their partners. 

There was not such a consensus between the genders when people were asked about how satisfied they are with their life generally. It was the mothers who claimed to be the happiest from all social groups while women without children were the least happy. In contrast, dads saw their lives slightly more negatively than those men who were not parents. So it seems that children provide more happiness to women than to men.
At the same time, mothers, although the happiest overall, are the least satisfied with their marriages and they felt most the growing estrangement from their partner.

In the Open University study, more than 5,000 people were questioned - including all age groups, classes and sexual orientations.

It found that the secrets of the strongest relationships rested not in big, romantic actions - we value more the small gestures such as having a cup of tea from our other half or sometimes a "thank you". These are valued even more than sexual intimacy by many - especially by women, of course... 

Some hidden passions were also revealed in the study - for example, some couples liked closing the curtains, putting on their favourite music and using the living room as a dance floor.

We also discovered  the most irritating habits partners dislike in each other - e.g. driving too slowly, snoring or avoiding house work. Lots of women vented their fury about their husband not wanting to talk about money, not switching off lights and biting their nails.

Anything sound familiar? :-)


2014. január 13., hétfő

Karácsonyi mobilvideó verseny - eredmény / Christmas mobile-video competition - results

Éééés a győztes...

Köszi, mindenkinek, aki videót küldött, lájkolt és megosztott a családi pillanatok jeligére kiírt karácsonyi nyereményjátékunkon. Köszönet a bíráknak is, Kumin Viktóriának, Robert Winnett-nek és Kiss Norbert Ádámnak, hogy időt és energiát szenteltek a Magyar Baba, Angol Baby-nek. A bírák végül arra jutottak, megosztott "aranyérmet" adnak át a versenyben.

A győztesek tehát:

Mato Linda és Dobay-Gábor Eszter.

A lájkolók és megosztók közül pedig Dénesné Godáts Éva a szerencsés, aki a logónkkal díszített bögrét nyert.

Mindenkinek gratulálunk! Olvasóinknak pedig a nyertes videókkal, és két ráadással kívánunk nagyon boldog új évet! Az első győztes videót, Mato Lindáét ma láthatjátok (alább), Dobay-Gábor Eszterét pedig holnap, a ráadásokat pedig a hét második felében. Jó szórakozást!


Aaaaand the winner is...

Thanks everyone for sending videos, and also liking and sharing the Xmas mobile-video competition on family life. Many thanks also goes to the judges - Viktória Kumin, Robert Winnett and Ádám Norbert Kiss - for their time and energy they devoted to Magyar Baba, Angol Baby. Finally they decided to divide the "gold medal" between two competitors.

So the winners are:

Linda Mato and Eszter Dobay-Gabor.

From those who liked and shared the call on FB, it is Éva Dénesné Godáts who got the mug with our logo.

Congratulations to all of the winners! To our readers we wish you a very happy new year with the winning videos and we will also add two other good short films later this week. You can see the first winning video today from Linda Mato and then we will publish Eszter Dobay Gabor's tomorrow. Enjoy!

Linda Mato












2014. január 10., péntek

Lapszemle / Paper review

A kanállal, pürével etetett gyerekek hajlamosabbak az elhízásra, mint azok, akik a hozzátáplálás kezdetétől kezükkel fedezik fel a darabos ételt - állapították meg a Swansea Egyetem kutatói. A tanulmányról a Daily Telegraph számolt be a héten. 

Dr. Amy Brown, kutató szerint az úgynevezett "baby-led-weaning" csökkenti az elhízás kockázatát, mert ebben az esetben a gyerekek saját maguk kontrollálják, mennyit esznek, étvágyuktól függően. Ezzel pedig hosszútávon is egészségesebb étkezési mintát alakítanak ki, mint az oly gyakori pürés nyomásgyakorlással.

A kutatók 18 és 24 hónap közti csecsemők súlyát és étkezési szokásait hasonlították össze - olyanokét, akiket pürével etettek, illetve akiket hagytak maguktól felfedezni az ételeket. Azt találták, hogy  utóbbi csoportban a kicsik sokkal nagyobb mértékben voltak képesek abbahagyni az evést, amikor eltelítődtek, mint a másikban, illetve kevésbé voltak hajlamosak az elhízásra. Ez Dr. Brown szerint azért lehet, mert már a kezdetektől megengedték nekik, hogy maguk nyúljanak az ételhez, és eldönthették, hogy mennyit esznek, a saját tempójukban, és egy szélesebb ízvilágot megismerve.

Ez már az én kommentárom: az Egyesült Királyságban egyre trendibb a babák által irányított hozzátáplálás - sok anyuka nem is próbálkozik a pürével. Az itteni hivatalos ajánlás eleve nagyban különbözik a magyarországitól, nem csak ebben, sok minden másban is - például, hogy mikortól adunk húst, halat a kicsiknek, illetve, hogy mivel kezdjük a hozzátáplálást. Később külön posztot szánok ennek a témának.


Ben autós köpenyben étkezik / Ben's special protecting uniform

De addig is: ti püré- vagy darabos kaja-pártiak vagytok? Természetesen a kezdetekre értem...Mik az előnyök, és mik a hátrányok? 
Szerintem például előny, hogy a darabos étellel a baba hamarabb megtanulhat rágni, fogni, és a védőnőm szerint mindez fejlesztheti a beszédkészségét is. Hátránya, hogy borzasztó nagy koszt csinál - nálunk Beni egy speciális zubbonyban étkezik éppen ezért. Ha van kedvetek, küldjetek fotókat arról, hogyan tanult a babátok enni - és összeállítunk egy vidám albumot! Email: angelika.erdelyi(kukac)artvader.hu





Spoon-fed babies who eat purees are more likely to get obese than those who are left to discover whole food with their hands - claim researchers from the University of Swansea. The Daily Telegraph reported about the study this week.     

According to researcher Dr. Amy Brown the so-called baby-led-weaning reduces the risk of being overweight as children can control their food intake, depending on their appetite. So, in long term, they can create a healthier eating pattern than with the often pressurising puree-feed.
 
In the study, infants aged between 18 and 24 months were compared considering their weight and eating behaviour - categorizing them in to two groups: puree-fed babies and those who could handle the food themselves from the start. The researchers found that in the latter group children were more likely to be able to stop eating when they felt full than in the other team. In addition they were less likely to be overweight. Dr. Brown explained that it was the ability to touch and control food from the very beginning, and being able to decide on their own food intake - and also eating in their own space and being exposed to a wider variety of tastes.   

My thoughts on the matter are that in the United Kingdom baby-led-weaning has recently become more and more trendy - lots of mums don't even try to give pureed food to their children. Official recommendation on weaning here is very different from the Hungarian method, not only in this regard but in many other things - for example from what age you can give meat and fish to the baby or with what type of food you should start weaning. I will devote a separate post for this topic later.

A következő falatra várva? / Waiting for the next bite?

But until then: do you favour puree or whole food? Of course, I mean at the beginning of weaning...What are the up- and downsides of both?
I think one of the advantages is that baby-led-weaning can help the child to learn chewing and grabbing things faster and according to my midwife it can also develop their language skills. On the other hand it is very messy - Ben for example wears a special plastic jacket while eating to protect his clothes. If you fancy, please send us photos about how your baby learnt to eat - and we can put a joyful album together! Email: angelika.erdelyi(at)artvader.hu 

2014. január 8., szerda

Lapszemle / Paper review

Minél többet gügyögsz a babádnak, annál hamarabb tanulhat meg beszélni. Erről ír ma a Daily Telegraph egy amerikai kutatásra hivatkozva.

Ti gügyögtetek a babának? / Did you coo to your baby?

A lap szerint, bár néhány nevelési útmutató nem javasolja a gyereknyelven dadogást, a washingtoni és a connecticuti egyetem kutatói szerint ez felgyorsíthatja a baba nyelvi fejlődését. Azt találták, hogy azokban a családokban, ahol a szülők gyakran beszéltek a csecsemőhöz a jól ismert magas hangon, boldogan és elnyújtva a hangokat, a gyerekek két éves korukra háromszor annyi szót tanultak meg, mint ott, ahol nem gurguláztak a babáknak. Ez átlagban 433 szót jelentett a gügyögő szülők gyerekeinél, míg a másik kategóriában csak 169 szót ismertek fel a kicsik két éves korukra.

Nektek mi a tapasztalatotok - mikor kezdett el beszélni a gyermeketek és vajon mennyire befolyásolta ezt a gügyögés? :-)



 
The more you coo to your baby, the sooner they can learn to speak - writes The Daily Telegraph today, citing an American study.
 
The newspaper reports that, although several parenting manuals don't recommend "coochie coo-ing" to children, according to researchers at the University of Washington and University of Connecticut it can speed up babies' development of language skills. Experts found that in families where parents often talk at a higher pitch, happily and elongating vowels to their babies, by the age of two they will learn three times as many words as those raised without those baby-chats. Those babies who are babbled at by their parents know 433 words on average by their second birthday - compared to 169 words for other babies.
 
What is your experience - when did your child start to speak and whether your cooing influenced it? :-) 

2014. január 6., hétfő

Terhestörténet Angliában 4. rész / Pregnancy story in England Chapter 4.

Helyben vagyunk! A porszívózás után a másik kedvenc témám - inni vagy nem inni. Már hallom is a megbotránkozó hangokat - na, de egyáltalán hogy jut ilyesmi eszedbe?! Alkohol és terhesség - noooo! Alkohol és szoptatás - noooooo! Pedig...


Inni vagy nem inni? / To drink or not to drink?

Azt sem tudom, hol kezdjem...vannak az újságcikkek, a szakkönyvek, a tanulmányok, a kedves jó ismerősök és a kéretlen tanácsok, a barátok, a rokonok, a hagyományok, az országok, a védőnők, az orvosok - szerintem Gombóc Artúr sem tudna ennyifélét felsorolni csokiból. Na és persze mindegyik mást szajkóz...

Kezdem az angol védőnőkkel: általában nem javasolják az ivást terhesség alatt. De míg az első védőnő, akivel találkoztam, határozott nem-et mondott az alkoholra, egy másik később csak legyintett, amikor közöltem vele, hogy meg szoktam inni heti egy-két pohár vörösbort: "ah, az nem számít ivásnak!"
Innen már sejthető, én melyik utat választottam: időnként bizony ráfanyalodtam egy pohárka vörösborra, ami kellemesen ellazított akkor, amikor már mindenem fájt - a hátam, a hasam, a lábaim...Ezzel nem vétettem az NHS (angol állami egészségügy) hivatalos ajánlása ellen sem - miközben fokozott óvatosságra intenek, heti egy vagy két pohár bor megengedett.

Heti egy-két pohár bor nem árthat a babának / One or two glasses of wine can't harm the baby

Na, de ha általánosságban kellene a konklúziót levonnom a két ország közti különbségről, azt mondanám, hogy a britek, ahol hagyományosan is a társasági élet elengedhetetlen része az alkohol, nem veszik ezt a témát olyan komolyan, mint otthon. A múltban legalábbis minden bizonnyal nem éltek aszkéta életet a terhes nők - Rob anyukája például nem is emlékezett arra, hogy az ő idejében óvatosabban kellett volna bánni az alkohollal. (Ez nem azt jelenti, hogy vedelt, még mielőtt valaki félreértené.) Mostanában persze egyre több kutatás foglalkozik a témával, és ez kihat a közre is: a brit kismamák is jobban odafigyelnek arra, mit és mennyit ihatnak, és a média is időről-időre felkapja a témát, ami örök...

Egy liverpooli bárban nem szolgáltak ki egy kismamát / She wasn't served in a Liverpool bar

Az egyik cikket még most is őrzöm, mert velem is előfordult hasonló. A Daily Mail egy kismama történetéről számolt be, akit egy liverpooli bárban a pultos nem szolgált ki, mondván, az ő lelkiismerete ezt nem engedi. Ó, szegény fiú! Az egyébként banki menedzserként dolgozó hölgy egy kispohár vörösborért sorakozott, ekkor történt az incidens. Mondanom sem kell, egy zsúfolt bár kellős közepén ez vitathatatlanul megalázó élmény lehetett...Felháborító...

Legalább annyira, mint az én sztorim. Kilenchónapos terhesen elmentem egy londoni magyar rendezvényre üzleti ügyben, kapcsolatot építeni - és hivatalos voltam az állófogadásra is. Éppen a magyar nagykövettel próbáltam néhány mondatot váltani, amikor megkérdezték tőlünk, mit fogyasztanánk. Kis hezitálás után rávágtam, hogy egy pohár vörösbort elfogadok, amikor az italokat töltögető asszonyság, aki mellesleg az egyik londoni magyar féldiplomáciai intézmény vezető beosztású alkalmazottja, felém fordult, és felháborodását nem leplezve odavetette: "Legyen az inkább egy almalé, jó?! Engedje meg, hogy megvédjem a gyerekek jogait, ugyanis semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy az alkohol nem árt a magzatnak. A lányom nemrég szült, neki se engedtem, hogy akár egy kortyot is igyon a terhessége alatt."

Azt a ki-be b...szott rézfánfütyülős rézangyalát! Azt hittem, elsüllyedek...Nem mellesleg, mert hirtelen egyedül találtam magam a terem kellős közepén, ahol csak reménykedtem abban, hogy a vendégek legalább egy része angol, és nem értették, hogy ez a kedves hölgy majd' hogy nem legyerekgyilkosozott egy hivatalos rendezvényen. Ez aztán a profizmus és a diplomáciai érzék! Öt perc sem telt belé, már az utcán voltam, fortyogva a dühtől. A gondolatok ide-oda cikáztak a fejemben, hogy vajon most tényleg a világ legrettentőbb dolgát készültem-e elkövetni a kisbabám ellen. Néhány perc után persze arra jutottam, hogy nem - ebben a történetben nem én vagyok a ludas. Egyáltalán, hogy merészelte???

Na, de kutatásaim ezzel nem értek véget. A vaskos terheskönyvek attól függően, hol és mikor publikálták őket, vagy tiltják, de legalábbis nem ajánlják vagy kis mennyiségben elfogadhatónak tartják az alkoholt terhesség alatt.
Magyar online oldalakon is eltérő infókra leltem: van olyan szülész-nőgyógyász, aki inkább nem javasolja a borivást biztos, ami biztos alapon, és van olyan is, aki a mértékletes fogyasztásban nem lát problémát. Vida Ági is elég tágan értelmezi, mit szabad, mit nem, lényegében azt mondja, hogy a terhesség korai szakaszában óvatosabban kell bánni az alkohollal, de később a szakirodalomra hivatkozva egészen addig megy, hogy napi egy deci vörösbor is belefér. Szóval, no para!


Emily Oster megmondja a magáét / Emily Oster ticks off


Erre biztat Emily Oster is pár hónapja megjelent könyvében, amellyel több brit napilap is foglalkozott, és amelyben a Harvard-végzett közgazdász kvázi felülírja a terhességgel kapcsolatos mítoszokat. A chicagói egyetem jelenlegi segédprofesszora koffeinfüggő volt, amikor terhes lett. Ez, és az orvosától kapott bizonytalan tanácsok késztették arra, hogy saját kutatásba fogjon, és közgazdásztól elvárható pontossággal elemezze az eddigi, tiltásra serkentő statisztikákat és tanulmányokat - legyen az kávé, alkohol, vagy bármi más.
Kiderült, hogy az eredmények sokszor nem egyértelműek. Az egyik vizsgálatban például a boriváson kívül más faktorok - például a kokainfogyasztás - is hozzájárulhattak a születendő gyermekek későbbi viselkedészavarához. Oster arra a következtetésre jutott, hogy az első trimeszterben heti egy-két pohár, később pedig napi egy pohár vörösbor biztonsággal fogyasztható.

A szakértők mértékletességre intenek / You have to be careful - say professionals

És a legújabb: egy dán felmérés szerint azoknak az anyukáknak, akik megengedtek maguknak néhány pohár bort a terhességük alatt, alkalmazkodóbb gyermekeik születtek, mint azoknak, akik teljesen elutasították azt. Ez persze nem azt jelenti, hogy kemény ivásra bíztatnak a kutatók, mindenesetre érdekes információ. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a vizsgálat adatai szerint a néha-néha borozó kismamák egyben a legkvalifikáltabb és a legegészségesebb életformát folytató társadalmi réteghez tartoztak, ami szintén befolyásolhatta gyermekeik viselkedését, ahogy az anya-gyermek között kialakult kötődés is.

Hát, ezzel zárnám soraimat - és 34 éves, viszonylag értelmes, elég jól képzett, intelligens kismamaként a nyilvánosan kioktató féldiplomata "óvónéninek" üzenem, hogy kikérem magamnak.

Véleményvezérek, kérlek, ne fogjátok vissza magatokat! Kivel történt hasonló vagy az ellenkezője? Ki ivott, ki nem, és miért? Kommentárt hagyhatsz a poszt után, amit előre is köszönök.

Ps.: A szoptatás és alkohol szintén érdekes téma, hasonlóan sok ellentmondással - a későbbiekben lehet, hogy erről is írok majd. Addig is, ha valaki kíváncsi, a Piszénpisze.hu-n lehet egy jó összefoglalót olvasni. 

 


And here we are! After the nose-clearing adventure with the vacuum cleaner it is my other favourite topic...to drink or not to drink? I am already hearing the outraged comments - tut! tut! how can you even think about it?! Alcohol and pregnancy - noooo! Alcohol and breastfeeding - noooooo! Well...

I don't even know where to start...there are the articles, the famous books on pregnancy, the studies, the  kind acquaintances with their unsought advice, the friends, the relatives, the traditions, the countries, the midwives and the doctors - and obviously none of them say the same...

Let's start with the British midwives: generally they don't recommend drinking during pregnancy. However while the first one I met was quite definite in saying no to alcohol, her colleague just waved her hand when I told her that I usually have one or two glasses of red wine per week: "ha, it doesn't count as drinking!"
So now you know which way I jumped - surely, sometimes I could relax with a drink when all parts of my body...my back, my tummy, my legs...were aching. I haven't gone against the NHS guideline, which although expressing caution says that a couple of glasses of wine a week is not a problem.

If I would compare Hungary and the UK, I would say that Britons, who traditionally consider alcohol as an indispensable part of their social life, don't take this problem so seriously as we do it in my home country. In the past, pregnant women didn't seem to live a pure life - for example Rob's mum doesn't even remember if she reduced her drinking (this is not to say she was a big boozer before or during her pregnancies).

However, attitudes in Britain vary and women drinking in public can encounter hostility - although such incidents are considered newsworthy. For example, The Daily Mail reported about an incident in Liverpool where a pregnant lady was refused a small glass of red wine in a bar as the bartender said it would weigh on his conscience. Ah, poor guy! Do I have to tell anyone how embarassing it could be for the mum-to-be in the middle of a busy pub...Outrageous...

I also had a similar experience. When I was nine-months pregnant, I went to a Hungarian event in London for business reasons and to build relationships - and I was invited to the post-event reception. I was just about to talk to the Hungarian ambassador when we were asked if we wanted to drink anything. After a short hesitation I decided to ask for a glass of red wine - but it proved a mistake as the cow who served the drinks and who is also one of the senior employees of a Hungarian semi-diplomatic organisation in London turned to me and not hiding her outrage and anger said: "You meant apple juice instead, didn't you?! Let me protect children's rights as there is no existing evidence that alcohol doesn't harm the foetus. My daughter just gave birth recently and I didn't let her drink even a sip of alcohol during her pregnancy." 

What the f...ck?! I thought I would sink right there...I suddenly found myself alone in the middle of the room.  I was hoping that at least some of the guests were English and they didn't understand that this kind lady wasn't far from calling me a child-murderer. What a sense of diplomacy! In less than five minutes, I was out of the building on my way home, shaking with anger. Thoughts were flicking here and there in my head - whether I was really about to commit the worst thing ever against my baby. After a few minutes I realized that of course I wasn't - in addition I am not the one to blame in this story. How did she dare, at all??? 

But my search for the ultimate answer on alcohol-matters hasn't come to an end with this incident. The chunky bibles of pregnancy - depending on where and when they were published - either ban or don't recommend to drink, at all or - adversely - they regard a few glass of wine weekly acceptable.
I found the same variety of advice on the Hungarian websites: there are gynaecologists who say no to alcohol as a precaution and others don't see it as a problem. One of the Hungarian pregnancy gurus also advises to be careful with alcohol during the first few weeks of pregnancy...but later the literature goes as far as suggesting a glass of red wine every day is fine. So that is clear! 

This is what Emily Oster promotes, in her recent book, which was covered by a few British newspapers. The Harvard-graduated economist updates the myths of pregnancy. The associate professor of Chicago University was a coffee addict when she became pregnant. This and her doctor's vague and uncertain advice regarding wine-drinking motivated her to launch an examination where she analysed the former statistics and studies precisely, as you would expect it from an economist - about coffee, alcohol and everything else. 
It turned out that former results and conclusions which lead to a total ban of some products in pregnancy were not so clearly scientifically based as it should have been. For example in a study on alcohol (and whether it later harmed children's development) found there were other factors such as taking cocaine which would later contribute more decisively to children's behavioural problems. Oster eventually concluded that in the first trimester you can have one glass of wine weekly and then in the second and third trimester you can have the same but daily and it won't harm your baby.

And the latest study goes even further. In Danish research, mums who said they drank wine occasionally during their pregnancy ultimately had more adjusted children than those who claimed total abstinence. Of course, it doesn't mean that you should start drinking heavily right now - but nevertheless it is an interesting piece of information. For a more accurate picture it must be added that women who sometimes had a glass of wine turned out to belong to the most educated and healthiest social class which could also affect their children's development as well as the attachment between mums and babies.

Well, with this line I am closing this post - and as a 34 years old, hopefully relatively smart, quite well-qualified and intelligent mother I send my words to the educating, semi-diplomat lady that she can go to...

And now dear opinion-leaders, please don't hesitate to leave a comment after the post if you have had similar experiences or if you want to share what you think about this topic.