2014. január 31., péntek

Hogyan spóroljunk a babaholmival? / How to save money on baby stuff?

Érdekes kísérletre vállalkozott egy brit anyuka, miután állásából elbocsátották - egy évig nem vett semmilyen babaholmit kisfiának, így próbált spórolni. Hattie Garlick a projektről blogot is vezetett, amit egy kedves barátom ajánlott figyelmembe.

Hattie Garlick és családja  / Hattie Garlick and her family


A fiatal hölgy arra volt kíváncsi, mi történik akkor, ha nem vesznek több trendi, kifejezetten gyerekeknek design-olt, előre elkészített ételt, ha nem főz külön a kisfiának, ha nem költenek minden héten egy új, cuki pulóverre, ha nem veszik meg a századik műanyag játékot, és ha nem járnak hetente többször is jópofa neveket viselő babafoglalkozásra, sem gyerekfodrászhoz és nem használnak eldobható pelenkát.

Mindezeket alternatív módon próbálta helyettesíteni - a gyermek ugyanazt az ételt ette, amit ő és a férje (így csak a curry-ről és hasonló nyalánkságokról kellett lemondani), a ruhákat csere-bere alapon próbálta beszerezni, részben a szomszédoktól, akik játékok terén is sokat tudtak segíteni. Ezzel szépen lassan barátságok is szövődtek, így mostanra a fizetős babaórák helyett a szomszéd gyerekek együtt játszanak a parkban, vagy éppen együtt énekelnek és zenélnek a családok valamelyikük otthonában, valamint a kisfiú időnként az anyukájával kertészkedik, főz, mos. Az eredmény pedig egy teljesen elégedett kisfiú, aki nem szenved a fentiek hiányától. Állítólag...

A kísérletbe fogva Hattie néhány érdekes adatra is bukkant - Nagy-Britanniában 474 millió játék pihen a háztartásokban porfogóként, ebből minden emberre hét jut. Olyanok, amelyekkel a gyerekek mindössze pár percet játszanak, aztán mennek a sarokba - miközben a csomagolásként szolgáló szimpla papírdobozzal órákat képesek elmolyolni. Vagy éppen a néhány éve még külön kategóriaként nem is létező gyerekétel-biznisz, amely most egy 25,8 millió fontos iparág az Egyesült Királyságban - minden évben 23 százalékos növekedést elkönyvelve. És még sorolhatnám - Hattie szerint a marketing áldozatai vagyunk mi, szülők, és a gyermekeket akaratlanul is materializmusra neveljük.

Valóban? A kísérlet határozottan elgondolkodtató - de azért...
Én például megőrülnék, ha nem járhatnék Ben-nel gyerekprogramokra. Nemcsak azért, mert én is jól szórakozom, hanem mert szükségem van arra, hogy kimozduljunk. Már rég bediliztem volna - persze a pénz nagy úr, de még itt, a világ legdrágább városában is egy foglalkozás átlagosan öt fontba kerül. Szerintem ezt hetente egyszer ki lehet bírni...Ráadásul elég sok önkormányzat által működtetett gyerekcentrum van, ahol a játszóházak ingyenesek, oda is be lehet ugrani néha - már ha éppen nincs teltház vagy várólista. 

Főzni egyébként is csak egyfélét főzök, bár gyorsan összeüthető alternatíva mindig van a gyereknek, de én ettől nem érzem rosszul magam - nem említve azt, hogy a baba csak egy bizonyos kor után eheti ugyanazt, amit a szülei, de egyszer így is, úgyis eljutunk oda...
És egy cuki nadrágot mindig azért vettem meg, mert cuki és soha nem azért, mert trendi. Azt se tudom, mi a trend...És kaptunk a barátnőmtől kinőtt ruhákat, és most Beni összes ruhája a tavasszal születő unokaöcsémnél landol.
A szomszédokkal barátkozás pedig egyébként is természetes, nem? Azt gondolom, Hattie érdekes kísérletbe fogott, de azért valljuk be, nem ő találta fel a spanyol viaszt - és az agresszív marketing ellen pedig egyszerű a megoldás: mértékletesség.

Jajjaaja, mégis eszembe jutott valami - a babakocsink. Na, az egy balfogás - és igen, azért vettük, mert most az a menő. És rohadt drága. És megbántam, mert sz...r. De nem én akartam...:-)

És még valami. Hattie azért a gyermekfelügyelettel nem spórolt - a kísérlet évében heti három napot a kisfiára más vigyázott. Így azért könnyű...

Na, de hogy végül mennyit sikerült a családnak egy év alatt spórolni, itt tudhatod meg.




An undoubtedly interesting experiment has been launched by a British mum after she was dismissed from her job - she didn't buy anything for her son to save money. Hattie Garlick has been writing a blog about the project which was recently brought to my attention by a friend.

Hattie wanted to find out what would happen if she didn't buy fashionable, ready-to-eat food for children, if she didn't cook separately for her son, if they didn't spend money on a new, cute jumper every week, if they didn't buy the hundredth plastic toy and if they didn't pay for any Piccolo, Frog Prince, Tikk-Tokk or whatever the baby classes are called. Never mind child-hairdressers or disposable nappies.

She tried to replace all these things and activites with alternatives - so that her child was eating the same food as her and her partner (they just had to cut out curry and similar goodies from their diet), she started to purchase her son's clothes on freecycling websites as well as from the neighbours who could also help them with toys. During this process. she slowly also built a community and created friendships so by now instead of paying for a babyclass the children from the local area play together in the park or families organise music classes with instruments for themselves in one of their homes, or the little boy just helps his mummy with gardening, cooking or washing. And the result is apparently a fully satisfied little boy who doesn't suffer, at all from the lack of things listed above. Allegedly...

Starting the experiment, Hattie discovered some interesting data - for example in Great-Britain there are 474 million toys covered by dust in each household, seven for every person in the country. Children play with them for only a few minutes, then they are thrown in the corner where they stay. Meanwhile a simple paperbox keeps children occupied for ages. Another telling statistic is that the childfood-business which hadn't even existed a few years ago, has grown into a Ł25,8 million industry in the United Kingdom - expanding by 23 per cent every year. And there is more - according to Hattie we, parents, are the victims of aggressive marketing and unintentiontally educate our children to become materialistic.  

Really? The experiment definitely makes you think - however...
I would go mad if I were not able to take Ben to children's programmes. Not just because it gives me a fun time, but we need to leave the house and go out! I would have already gone mad - although the money is a relevant factor but even here, in the most expensive city in the world a baby class usually costs Ł5 so you won't go bankrupt once a week...In addition there are quite a few children's centres run by the local government where the play sessions are free so you can pop in sometimes - well, if it is not full or there is no waiting list, of course...    

Also, I usually cook only one meal anyway, however there is always a quickly preparable alternative just in case but I refuse to feel bad about it - not mentioning that it is only a certain age that babies can eat the same type of food as their parents.
And I have always bought a cute pair of trousers to Beni because they are cute and not because they are trendy. I don't even know what is the trend...And of course we inherited the clothes of my friend's son and now Ben's whole wardrobe will land at my nephew who is due to be born in spring.
And making friendships with neighbours, isn't it natural anyway? I believe that Hattie's idea about experimenting is interesting but let's admit, she hasn't invented the wheel - and the solution for or against the agressive marketing is very simple: moderation.

Wow, after all something came into my mind - our buggy. Yep, it was a kind of a rip-off - and yep, we bought this partly because of the brand. And yep, it was ridiculously expensive. And I have sort of regretted our choice because it is crap. But it wasn't me who clung to this...:-)

And one more thought. Hattie hasn't yet skimped with child care - in the year of the experiment her son has been looked after by somebody else three times a week. And so it is much easier...

But then how much the family could save in a year with this method? You can find out here.

10 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Erdélyi Angelika2014. január 31. 18:00

      Hahó, nem maradt le, csak ugyanolyan színű, mint a szöveg, így nem lehet látni, hogy az "itt"-re kattintva eljuthatsz a bloghoz. Köszi, hogy szóltál, átállítom a linkelés színét.

      Törlés
  2. Szerintem van, amin nem erdemes sporolni, pl. az autos ulesen. Az is fontos, hogy jo legyen a babakocsi (hiszen sokat maszkalunk vele). Eloszor mi is olyat vettunk, ami a hasznalatban nem volt praktikus. Igy vettunk egy masikat (ami lapra csukhato). Aztan vettunk meg egyet (esernyore csukhatot) utazashoz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi egyelőre mindenből csak egyet vettünk - bár, a saját babakocsinkkal, ahogy írtam is, nem vagyok elégedett, de egyelőre még ezt használjuk. Az autósülésünket most hagytuk el - illetve nem mi, hanem a British Airways, szóval abból újat kell venni. Maxi Cosi-nk volt, de én attól sem voltam elájulva, úgyhogy ez alkalommal próbálunk mást találni...

      Törlés
  3. Sajnalom, hogy elhagyta a British Airways az autosuleseteket. Azert gondolom kaptok valami karteritest. Nekunk pont a Maxi Cosi-t ajanlottak. Mi is fogunk venni majd egy babaulest, meg nem tudom, milyet.
    Ha Magyarorszagra megyunk, akkor mindig autot berelunk. Ehhez kerunk babaulest is. Igy mi soha nem viszunk babaulest Magyarorszagra, hanem csak babakocsit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, fizettek - az autósülés és a bérlés árát is. Mert hogy nyilván bérelnünk kellett a nyaralásra, amikor nem érkezett meg a csomagokkal az ülés. Azóta még nem vettünk újat - de már el kezdtünk nézegetni.

      Törlés
  4. https://www.freecycle.org/
    Ezt emlitette a Hattie is. Ez is jo oldal. Ingyen lehet hozzajutni dolgokhoz, ami masnak felesleges.

    VálaszTörlés
  5. Jobb, ha nem is szamoljuk ossze, mennyit koltunk/koltottunk a gyerek(ek)re. Gyerekbutor, autosules, babakocsi es a tobbi "aprosag" (jatekok, ruhak, felszerelesek, stb.). Ezeket akar hasznaltan is lehet venni, akkor mindjart olcsobb. (vagy a freecycle-on ingyen) Jo esetben a masodik baba megorokol mindent az elsotol. Aztan vannak a kulonorak/egyeb programok. Ez tenyleg a szulon mulik, hogy mire iratja be es mennyiert. Egy ismeros kisfia szeptemberben kezdte az iskolat. Jar uszni, balettozni, judozni, otthon zongorazni es nyelvekre tanitjak (a szulok nyelvere: japanra es magyarra)+nemsokara vivni is elkezd. Szerintem azert ez kicsit sok.
    Nalunk szoktak lenni helyi second hand vasarok. Ezeken is jo aron lehet gyerekholmihoz jutni.
    Aztan van meg a https://www.facebook.com/mum2mummarket?fref=ts ok is szoktak vasarokat rendezni.
    Es persze van ebay is.
    Amugy mi mindent a neten rendelunk. Elmegyunk, kiprobaljuk a boltban (pl. babakocsit), de a neten rendeljuk meg, mert olcsobb (sok esetben a kiszallitas ingyenes).
    A bevasarlast is lehet hazhoz szallitva kerni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi az ajánlásokat, Kinga! :-) Hasznosak. A külön órákkal, amit az ismerős házaspárnál említettél, egyetértek - nekem is kicsit soknak hangzik. Kíváncsi vagyok, a kissrác hogy bírja...:-) Mondjuk amíg ő élvezi, addig nincs gond. Ez a legfontosabb, nem igaz?

      Törlés