Névválasztás itt és ott / Choosing a name here and there

Furcsa volt hazajönni a kórházból egy névtelen babával. Ugyanis míg otthon szinte már a méhlepény kitolása közben be kell diktálni, hogy hívják a csecsemőt, Angliában 42 napja van az új szülőknek eldönteni, milyen nevet adnak a kis porontynak. És azt hiszem, ez a kis "egérút" jól is jön. Mert itt mindenkinek legalább két-három neve van - a nagyié, a nagypapáé, vagy éppen a dédié, így nem vitás, idő kell a legjobb kombinációk megtalálásához. Persze az nem számít, hogy a gyerekek aztán soha az életben nem használják a rájuk aggatott neveket - azért mégis jó játék ez a szülőknek. Legalábbis a britek élvezik.

42 napig lehet regisztrálni az újszülöttet / You have 42 days to register the newborn

Rob például Robert George, az öccse Nicholas Henry Peter, a húga pedig Clare Elizabeth. A terhesoktatáson megismert szülők sem tétlenkedtek - Lottie Georgia Ann, Isla Esme Rose, Jacob Teddy Aubrey mind az újszülöttek között vannak.

Persze a nemzetköziség jegyében olykor még cifrább hangzású nevek születnek - például Rob egyik barátja magyar ősökkel a Tom Zoltán nevet kapta.

De a hivatalos regisztrációig - az első hetekben - itt sokakat csak fiam-nak és lányom-nak becéznek a szüleik.

Kezdetben mi sem tudtuk, hogyan szólítsuk Ben-t. Nyilván voltak becenevei, ahogy a terhesség alatt hívtuk - Willy, elsősorban. Az ultrahangos hölgy ugyanis ezzel a felkiáltással adta tudtunkra a terhességem 20. hetében, hogy kisfiunk lesz. Én akkor tanultam meg, hogy ezzel a szóval nemcsak Vilmos herceget lehet becézni, hanem egyben fütyit is jelent, így hát Willy lett a hasamban lévő kicsi baba. Na, de mi legyen az igazi neve?

Azt már viszonylag korán eldöntöttük, hogy Benjamin lesz az első neve. Jól hangzik angolul, és jól használható magyarul is - még a nagymamám is ki tudja ejteni a negyedik dédunokája nevét, hurrá! A trükk csak ezután következett - Rob ragaszkodott a brit szokásokhoz, és szeretett volna egy középső nevet. Én meglettem volna a Benjamin-nal - teljesen feleslegesnek tartom a csak díszként funkcionáló bővítményeket. De aztán beadtam a derekam - egy magyar névért cserébe. Így jutottunk el a Balázsig, Mátyásig és Vilmos-ig. Próbálgattuk, ízlelgettük, melyik hangzik a legjobban az angol családi névvel, de sokáig nem tudtunk dönteni.

Végül két nevet kapott a gyermekünk / Eventually our child got two names

Aztán egy kedd reggelen, amikorra időpontot kaptunk a helyi önkormányzatnál - nagyjából két héttel Ben születése után - a csípős áprilisi hidegben útnak indultunk Rob-bal, aki felém fordulva csak ennyit kérdezett: 'Na, akkor mi legyen a neve?'  Végül félórával a regisztráció előtt úgy döntöttünk, maradjon Vilmos a Willy becenév után, magyar verzióban. Az is emellett szólt, hogy Ben születése napján otthon éppen Vilmos névnap volt, vagyis isteni sugallatnak tekintettük az egybeeséseket.

Persze az önkormányzatnál az asztal mögött ülő hölgynek szépen lassan kellett betűzni ezt a szót, és valószínűleg a jövőben is sokan előszeretettel ejtik majd Vilmosz-nak vagy Vájlmosz-nak. De sebaj - most már legalább mi is csatlakoztunk a furcsa nevű londoni gyerekek táborához.

It was strange to get home from the hospital with a nameless baby. In Hungary, you have to decide on your baby's name immediately after the birth, almost as you push out the placenta, but in England you have 42 days to give your newborn a name. I think this little time sometimes stands in good stead - because here everyone seems to have at least two or three names: the grandma's, grandpa's or even the great-grandparents' so it is beyond doubt that you need time to find the best combination. Obviously, it doesn't matter that the children will never use those fobbed off names in their life - but it is still a good game for the parents. At least the Britons enjoy it.

Rob for example Robert George, his brother Nicholas Henry Peter and his sister Clare Elizabeth. The couples we met on the NCT class were not shy with the multiple names, either - Lottie Georgia Ann, Isla Esme Rose, Jacob Teddy Aubrey are just some of the babies. The names are beautiful, but quite a mouthful!

In addition, the internationalism sometimes leads to even more unusual denominations - e.g. one of Rob's friends with Hungarian ancestors got the name Tom Zoltán.

But until the official registration - in the first weeks - many of the newborns are called simply son or daughter.

A londoni gyerekeknek cifra neveket adnak / Children in London have special names

At the beginning, we didn't know either how to address Ben. Of course, he had nicknames while I was expecting - in the first place Willy. In the twentieth week of my pregnancy this was the acclamation the sonographer used when she let us know that we had a baby boy. It was then when I learnt that this word can be used not only as a nickname of Prince William but it has another meaning, too...so the little baby in my tummy became Willy for the timebeing. But what should be his real name? 

We had decided relatively early that Benjamin would be his first name. It sounds good in English and well-usable in Hungarian - so my grandma also can pronounce the name of her fourth great-grandchild, hurray! The trick just followed though - Rob stuck to the British traditions and wanted to give the baby a middle name. I would have been happy with Benjamin alone - I think the extra names functioning only as adornments are totally unnecessary. But, finally I gave in - however there was a catch, it had to be a Hungarian name. This is how we got to Balázs, Mátyás and Vilmos. We were trying, tasting the sound of them with the English family name but we couldn't decide for a long time.

Then on a Tuesday morning when we had an appointment with the local government - approximately two weeks after Ben's birth - we left the house on the chilly April morning when Rob turned towards me and asked only this: 'So, what should be his name then?' Eventually, 30 minutes before the actual registration we decided to keep Vilmos after the nickname Willy, (William in Hungarian is Vilmos). There was another reason for doing so - on Ben's birthday it was Vilmos day in Hungary (we celebrate the namedays, as well, in my country) thus we regarded this coincidence as a divine intervention.

Of course, we had to spell slowly the name to the lady at the registration desk, and probably many people will pronounce it wrongly in the future. But never mind - at least we also joined the camp of the Londoner children with weird names! 


Hasznos linkek / Useful links:

https://www.gov.uk/register-birth/overview

http://napidoktor.hu/cikk/90.18327/Igy-valasszunk-nevet-a-gyermekunknek