Terhes-történet Angliában 1. rész / Pregnancy-story in England Chapter 1.

A brit terhesgondozás a miénktől teljesen eltérő. A konklúziót már most megosztom: egy itt, Londonban kihordott és megszült baba után nem szidom a magyar egészségügyet. Sőt!

Terhességi sorozatot indítok / I am launching a pregnancy-series
Fotó / Photo: Olga Pozharova

Habár, álljunk csak meg egy pillanatra! Végül is, ha jobban belegondolunk, melyik is jobb? Ha minden hónapban találkozol a nőgyógyászoddal vagy ha nem vizsgálgatnak ugyanilyen rendszerességgel belülről és kívülről, hanem csupán egy védőnő méri meg a vérnyomásodat és kérdezi meg, hogy vagy, 9 hónapon keresztül? Ha időről időre "átszkennelnek", hogy megnézzék, szépen fejlődik-e a kisbabád vagy ha csak két ingyen ultrahangot biztosítanak 40 hét alatt? Ha csak kórházban vagy ha otthon is szülhetsz, legálisan és minden fennakadás nélkül? Ha ingyenes az ellátás vagy ha fizetni kell érte?

Nos, igen, ha most éppen ugyanaz jutott eszedbe, ami nekem, vagyis hogy mégsem ennyire fekete-fehér ez a történet, mint ahogy az első két mondat elolvasása után tűnt, akkor jó helyen jársz. A következő hetekben a blogomon ezekkel a kérdésekkel foglalkozom majd. Terhességi sorozatot indítok - és kérlek, ha közben bármi eszedbe jut, amit megosztanál, ne hezitálj megírni, és ha valamiről hallani szeretnél, hogy hogyan van ez és az Angliában, szintén oszd meg Velem/Velünk!

Nos, első téma: ki és hogyan vigyáz rád itt, az Egyesült Királyságban, ha terhes vagy.

Amikor tavaly augusztus elején megvettem az első, majd a második terhességi tesztet is, ami pozitív lett, az első gondolatom az volt, jó ég!, hogyan is fogom átverekedni magam az angol egészségügyi rendszer (NHS) útvesztőin, amíg eljutok egy nőgyógyászhoz, aki szárnyai alá vesz és a következő kilenc hónapban gondoskodik rólam. Ekkor még nem tudtam, hogy sehogy! Ugyanis míg otthon minden terhességi teszthez mellékelt leírásban arra sürgetnek, hogy azonnal fordulj nőgyógyászhoz, itt Rob csodálkozva nézett rám, miért akarnék én egy ilyen specialistához menni azért, mert pozitív a teszt.

Mi vigyáztunk rá. És a rendszer? / We were looking after him. And the system?
Fotó / Photo: Rákossy Péter

Ehelyett itt a sorrend a következő: háziorvos, védőnő, és ennyi. Kórházba csak az ultrahangra, szakorvosok közelébe pedig csak baj esetén mész. Persze itt most az ingyenes, állami egészségügyi rendszerről beszélünk, mert nekem csak ehhez volt szerencsém - a privát ellátás itt egy vagyonba kerül.

Szóval kértem egy időpontot a háziorvoshoz, aki a találkozásunkkor még egy terhességi tesztet sem csinált. Minden szavamat elhitte, és közölte, hogy a védőnői szolgálattól majd hívnak, hogy mikor jelenjek meg náluk, és a kórház is küld majd egy időpontot az első ultrahangra, ami a 12-13. héten esedékes. "Miii???!!! Akkor nézik meg először a babát, amikor már három hónapos terhes leszek???!!! Na, de mi van, ha valami baja van, ha méhen kívüli terhes vagyok, ha, ha, ha"....és özönlöttek az aggasztó kérdések a fejemben! Persze a háziorvosnak mindenre volt válasza - "ó, hát ha bármi baj van, azt érezni fogom: erős hasfájás, vérzés, na, ezek nem jó jelek, ha ilyet tapasztalok, forduljak orvoshoz". De miért nem lehet ezt megelőzni? Mondjuk egy időben elvégzett uh-vizsgálattal?

Aztán teltek-múltak a parázós hetek, egyik a másik után, de amikor a védőnők két hét múlva sem jelentkeztek, azért én felhívtam őket, hogy mi lesz már. A türelmetlenségemet fokozta, hogy szeptember elején Oroszországba készültünk két hétre, és igazán nem akartam úgy nekivágni az útnak, hogy se ultrahang, se védőnő. Szóval, nagy nehezen sikerült kikönyörögnöm egy időpontot még az utazás előtt - és egy nagyjából 22 éves, kedves kislánnyal találtam szemben magam. "Igazán jó kezekben vagyok" - gondoltam...

Aztán ez az érzés végigkísért a terhességem alatt - azt kell mondjam, a védőnők ebben az országban túlhajszoltak és sokan közülük felkészületlenek. A) Szinte soha nem találkoztam ugyanazzal a védőnővel - minden alkalommal valaki más beszélte végig velem az éppen aktuális teendőket, akinek persze el kellett magyaráznom azt is, miben maradtam és miért, előzőleg a kolléganőjével. Na, most azért ez nem olyan egyszerű, ha nem az angol az első nyelved és nem ismered az egészségügyi kifejezéseket - még egy felsőfokú nyelvvizsgával sem. B) Volt, hogy másfél órát kellett várnom a rendelőben. C) A védőnő a háziorvosnál székel, vagyis terhesen a többi beteggel együtt várakoztam hosszú órákat.

D) És ennek egy külön bekezdést szentelek: némelyikük semmilyen kérdésemre nem tudott válaszolni. A kedvencem az volt, amikor megkérdeztem, hogy a terhességem alatt végig ajánlott-e vitamint szedni. "Háááát - jött a válasz -, igen, talán D vitamint ajánlott, mert ebben az országban nem süt túl sokat a nap. De talán lehet vitamin-komplex-eket is kapni a nagyobb szupermarketekben, azt hiszem, talán Pregnacare-nek hívják..." És ekkor kinyílt a bicska a zsebemben! "Azt hiszeeeed??? Vagy tudod?!" - gondolatban persze már üvöltöttem. "Ha Te nem tudod, én, aki Magyarországról pottyantam ide, honnan tudjam? Nem azért vagy védőnő, hogy ezekre a kérdésekre válaszolni tudj?!" Azóta is azon gondolkodom, hogy az angolom miatt talán félreértett valamit...De ugyanezzel a védőnővel voltak még köreink, úgyhogy aztán meggyőztem magam, hogy ő a béna és nem én.

Angliában ezt a vitamint ajánlják. Vagy mégsem? / This is the vitamin recommended in England. Or not?

Persze én nem állítom, hogy minden védőnő ilyen és minden körzetben így mennek a dolgok - de tény, hogy nekem ez volt a személyes tapasztalatom, és másoktól, legyenek magyarok vagy britek, is hallottam hasonlókat. Az otthoni baráti körömben is okozott ez meglepetéseket - amikor megkérdezték, hogy hogyan választottam/találtam orvost, leesett az álluk, amikor mondtam, hogy nőgyógyásznak még hírét sem nagyon hallottam. Na, de hálapénznek sem...Mindezt, ha jó, ha nem, itt ingyen adják, és ha zsebbe próbáltam volna fizetni, három perc múlva bilincsben vezettek volna el a rendőrök, vesztegetésért.

Sokan otthonról azt is mondták, örüljek, hogy legalább nem vizsgálgatnak folyamatosan, és őszintén szólva ez nekem sem hiányzott. Plusz nem kellett havonta kifizetnem tíz- vagy még több? ezer forintot a magánrendelésére átirányító nőgyógyásznak. Itt is van privát ellátás, de a díjak horror magasak - későbbi posztjaimban erre még visszatérek. Száz szónak is egy a vége: ha fizetsz, általában színvonalat és biztonságot kapsz cserébe, ha az ingyeneset választod, készülj fel a rendszerrel vívott küzdelmekre. Vagy mégsem? Otthoni barátaim közül például egyre többen bízzák magukat a magyar állami egészségügy kvázi-ingyenes ellátásaira és szülni sem választott orvoshoz mennek, hanem amikor itt az idő, megjelennek a kórházban. Ahogy ez normális lenne...

Ti hogyan és milyen körülmények között szültetek Angliában vagy kishazánkban?

 

Maternity care in Britain is totally different from ours. I already have one conclusion, right here at the beginning: after a pregnancy and a birth in the UK I am not complaining about the Hungarian health care system, any more. Indeed!

However, let's just wait for a second...Eventually, if we think about it more, which one is better? If you can meet your gynaecologist every month or if nobody examines you either internally or externally with the same frequency and only a single midwife cares about you for 9 months measuring your blood pressure and asking almost only this- how are you? If you are scanned regularly in order to see how your baby develops in the womb or if only two free ultrasounds are provided for 40 weeks? If you can realistically only give birth in hospital or if you can legally and simply give birth also at home? If the services are free or if you have to pay for them?

Well, perhaps the picture is not so white and black as it sounded after the first reading. In the next few weeks I will consider those questions above on my blog. I am launching a pregnancy-series - and if anything comes to your mind while reading it, please don't hesitate to share it and if you want to know more about a certain topic, also let me/us know, please!

Well, first issue: who looks after you and how - in the UK when you are pregnant.

When I bought my first, then the second pregnancy test at the beginning of August last year (which was obviously positive), my first thought was: oh my God!, how I will find my way through the NHS's twists and turns - until I will find a gynaecologist who will take me under his wings for the next nine months. I hadn't yet discovered that this would not happen.
While in Hungary they urge you to contact your gynaecologist asap, here Rob was looking at me in astonishment: why I would want to visit such a specialist, just because my test is positive?

Instead, the order here is: GP, midwife and, errr, that's it! You go to hospital only for your scans and to specialists only in case of any complication. Of course, I am talking about the free national health service system because I tried only this one - private services cost a fortune in this country! 

All in all, I arranged an appointment with the GP who when I first met her, didn't even make a pregnancy test. She believed everything I told her and claimed that somebody will call me from the midwifery service to arrange a meeting and the hospital would send me a letter with the time and date of the first scan which is due on the 12nd-13rd week. "Whaaaaat???!!! The baby will be checked for the first time when he is already three months old???!!! But what if something wrong, if I have eccyesis or if, if, if"....and the worrying questions were streaming in to my mind! Obviously, the GP had answers on all of them - "oh, if there were any complication, I would feel it: strong cramps in my abdominum, bleeding, well, they are not good signs, so if I experience any similar, go to the doctor". But why is it not preventable? For example by conducting an ultrasound now? 

Then the paranoid weeks came and went, one after another, and when the midwives did not get in touch, I called them to find out what's going on. I was particularly impatient because we had a holiday booked in Russia in September and I didn't want to drop the news without either a scan or seeing a midwife. So, I was begging for an appointment before we left and I succeeded - well, kind of: I found myself in front of an approximately 22 years-old (very nice) girl who was supposed to be the midwife. "I am in really good hands" - I thought. 

And then this feeling accompanied me through my whole pregnancy - I have to tell that the midwifes in this country are overstrained and many of them are not too well-prepared. A) I hardly met the same midwife - each time someone else talked through the then necessary must-be-dones regarding my pregnancy and I had to explain to them what I discussed with their colleagues on the previous occasion and why. And it is not so simple if English is not your first language and you don't know the professional terms - even with an advanced language exam. B) There were days when I had to wait half an hour at the surgery. C) My midwifes were based at my GP-surgery which meant that I had to wait long hours in the same room with the other ill patients while I was pregnant. 

D) And I will sacrifice a separate paragraph for this topic: some of them couldn't answer any of my questions. My favourite situation was when I asked one if it is recommended to take vitamins during my whole pregnancy. "Weeeeell, - came the response -, yeeees, maybeee you should take vitamin D because there is not too much sunshine in this country. But you may find some vitamin complex in the supermarkets, I think that maybe it is called Pregnacare..." And at this point my blood began to boil. "Do you thiiiink??? Or do you knooow?!" - of course, I was already shouting inside. "If you don't know this, me, who just landed in this country, how the hell should I know about it? Is it not your job to give me this information?!" I have still thought since then that perhaps she misunderstood something because of my English...But I had other issues with the same midwife later so I just convinced myself that her knowledge was the problem, not me.  

I don't claim of course that all the midwifes are the same and the situation is similar in every practice - but it was not only me who experienced such difficulties. I heard from others, both Hungarians and British. This situation caused quite a lot of surprise in my circle of friends at home - e.g. when they asked how I chose/found a doctor, they dropped their jaw to the floor when I said that I haven't even heard about a gynaecologist here. Neither about money in the envelope though...All of it, either good or bad, is given for free and if I had tried to put some money into the midwifes' pocket, I would have been led away in handcuffs by the police in less than three minutes, for bribery. In my country though it is still an unwritten rule - you ought to pay to your doctor and midwife after delivery.

Some of my friends from home also said that at least in this system the women are not examined continously and to be honest, I didn't miss that part. In addition, I didn't have to pay thousands of forints every month for any gynaecologist who usually directs their patients in Hungary towards their private practice. There is private care here, but the prices are horribly high - I will come back to this point in another post. So far it seems that if you pay, you receive quality and safety in turn but if you choose the free care, prepare yourself for the fights with the system. Or rather not? Amongst my friends in Hungary there are more and more who entrust in the almost-free state health services and they don't choose a doctor to give birth with but when the time comes, they appear in the hospital they belong to. As would be the norm...

How and in what circumstances did you give birth either in England or in Hungary?