Terhes-történet Angliában 2. rész / Pregnancy-story in England Chapter 2.

Két ultrahang. Angliában ennyi jár a kismamáknak - ingyen és bérmentve. Biztosra mennek - megvárják az első három hónapot, és ha a terhesség még mindig fennáll, akkor megnézik a magzatot. Legközelebb a huszadik héten vizsgálnak meg ugyanígy, és ha mindent rendben találnak, mehetsz Isten hírével - legközelebbi kórházi látogatásodkor már a szülőszobára érkezel.

Korábban már említettem, hogy (majdnem) sikítófrászt kaptam, amikor megtudtam, csak a 12-13. héten teszik a szonográfot a hasamra (belül persze sikítottam, de elővettem az angoloktól tanult jó modoromat, és erőltettem egy mosolyt). Nem ismétlem önmagam, a lényeg, hogy túloznék, ha azt mondanám, megnyugtatott ez a bánásmód...Protokoll!

Ben már ezen a képen is az apjára hasonlított / Ben already looked like his dad

Nem csoda hát, hogy a nagy napon, szeptember 28-án (még most is fejből emlékszem) Rob-bal izgatottan ücsörögtünk a kórházi váróban. Negyvenöt perc múlva be is hívtak minket - bocsánatért esedezve a késés miatt: mondták, az előző páciensnél kiderült, ikrei lesznek, és ez okozott némi izgalmat a vizsgálóban. Hm, what news! Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Rob-ot kiveri a víz, és levegőért kapkodva, kínosan mosolyogva lerogy az apáknak fenntartott székbe: szegény, belegondolt, mi lenne, ha nálunk is...ikrek...Én persze lelkesen: "wow, hát ez milyen jó, végül is mi is letudhatnánk egyszerre a kettőt, nem?" Hát, nem. Most, a szülés után már határozottan nem.

Na, de, első ultrahang...Minden simán ment: a babának megvolt mindene, csak akkor ijedtem meg kicsit, mikor felfedeztem, mennyire hasonlít az apjára...De a lényeg, hogy egészséges, édes kis kisbabánk van. Fotó családnak kiküldve, mi elérzékenyülve. Csodaszép, tényleg!

Aztán a huszadik héten jött a második nagy nap - és hogy fiú-e vagy lány! Persze az ultrahangos hölgy tudta, hogyan fokozza a várakozást: "gerinc, szív, vese, tüdő" - sorolta -, "gyomor, agy, fej, kezek, lábak, ujjak és végül nicsaaaak: itt a kis fütyije!" Willy, így becézik ezt angolul - persze ezt én akkor még nem tudtam, szóval értetlenül néztem először, mit is jelent ez. "Akkor fiú?" - kérdeztem. És hát igen...Beni. Édes kicsi Beni.

Persze azért ezzel még nem tisztáztunk mindent. Ahogy később visszatértünk erre a jelenetre, mindketten másképp emlékeztünk: én úgy, hogy kis fütyiről volt szó, Rob persze ennél a pontnál megköszörülte a torkát, és csak ennyit mondott: "Khm, én úgy emlékszem, a hölgy nagy-ot mondott..."

Lábak a magasban a 20. héten / Legs in the air at 20 weeks

Ennyi járt tehát ingyen - az angol állami egészségügyben a szülés felé félúton az ultrahangok abbamaradnak. Én azért szerettem volna még néhány pillantást vetni a bébire, mielőtt idekinn találkozunk. Soha nem tudhatod. Persze itt azt mondják, a huszadik hétig kifejlődik mindene, utána már mindegy, de azért mindig lehet komplikációkról hallani. Egy barátnőmnek például egy londoni magánklinikán elvégzett ultrahangon vették észre, hogy a héthónapos kisbabája nem kap elég oxigént, és azonnal császármetszést végeztek rajta. Magyarországon tervezett szülni, de emiatt nem utazhatott haza - koraszülött lett a kislánya, de így mentették meg az életét. Vagyis nála elég fontos volt az a plusz ultrahang...

Karácsonyra hazamentem, így Miskolcon, ahol édesanyám él, befoglaltam egy 20 perces 4D-és ultrahangot. 6 ezer forint, amiért kapsz egy dvd-ét, valamennyi képet és persze a szakértő magyarázatot és az élményt. Nem kellett várakozni, csend volt a rendelőben, udvarias kiszolgálás, kellemes hangulat - ahogy ezt elképzeljük...

A 4D-én minden kivehető / In 4D everything is visible

Ennek a londoni verziója a 35. héten így nézett ki: 3D-és ultrahang, 20 perc, pár másodperces mozgókép internetes elérhetőséggel és fotók. 150 font! Font-forint árfolyamtól függően olyan 50 és 60 ezer forint...A hangulat szintén kellemes volt. És egy bókot is kaptunk a szonográfustól: rég nem látott ilyen szép babát. És szerényen jelentem, igaza lett! :-)

A kérdés persze az, hogy akkor most szükség van-e az ultrahangra a terhesség későbbi szakaszaiban is. Mit gondoltok - egészségügyi okokból fontos lenne, ahogy az a barátnőm esetében is történt vagy inkább pénzkidobásnak tűnik? Esetleg van egészségügyi veszélye is ezeknek a vizsgálatoknak?

Two scans. In England that is all mums-to-be are offered for free. They play safe - waiting until the third month, and, if you are still pregnant, they will have a look at the baby. The next time you will be checked is on the twentieth week and if there is no problem, you can leave - your next visit in the hospital will be  straight to the delivery room.

I have already mentioned that I got a major shock when I found out that the sonograph for the first time will be put on my tummy only on the 12th or 13th week (inside I was really screaming, obviously, but I showed my best manners which I learnt from my British fellows and I forced a smile). I don't want to repeat myself but I would exaggarate if I claimed that this treatment eased me...Protocol!

It is not surprising then that on the big day, 28th September (I still remember from my head) we were sitting excited with Rob in the hospital's waiting room. Within a not-too-speedy 45 minutes we were called in - the staff being very apologetic for the delay: they said that it had just turned out that the previous patient had twins and it caused some excitement in the consulting room. Ha, what news! I could suddenly see Rob sweating and while gasping but still smiling (forced smile!) flopped down in to the chair which was held up for partners: poor him, the thought flashed in to his mind...twins...Of course, I was more enthusiastic: "wow, what a good idea, eventually you can have 2 in one, don't you?" Well, no. Now, after the birth my answer is very definitely different!

But back to the first scan...Everything went smoothly: the baby had all he needed to, however I got a bit frightened when I discovered how much the head on the scan looked like his dad...But, most importantly, he was a healthy, sweet little thing. Photos sent out to the family later on, was very touching. Amazing, really!

Then, on the twentieth week, came the second big moment - a boy or girl? Of course, the sonographer knew how to escalate the tension: "spine, heart, kidneys, lungs" - she was counting -, "stomach, brain, head, arms, legs, fingers, toes, and finally what-hooooo: here is his little Willy!" This is how it is called in this country - but I didn't know that at the time so first I was staring at her and then back to Rob uncomprehendingly what this all could have meant. "Is it a boy then?" - I asked. And yes...Benji. Sweet little Benji.

Certainly we hadn't clarified everything, yet, at this point. As we later turned again to the situation, we both remembered differently: I claimed the woman said little Willy, but Rob cleared his throat and said only this: "Well, I think the lady said big one..."

So that was all for free - in the NHS half way towards the birth is when the scans stop. However, I still wanted to have another look at the baby before we would finally meet. You never know. They say in this country that, by the twentieth week, all parts of the baby have developed and therefore more scans do not really make a difference. But one can always hear about complications. For example, for one of my Hungarian friends it was a scan at a private clinic where they noticed that the then seven months old foetus didn't get enough oxygen and she had an emergency caesarian. She was planning to give birth in Hungary but she couldn't leave - her daughter was prematurely born but her life was saved. So this additional scan was quite important in her case...

I went home for Christmas, so in Miskolc - where my mum lives - I booked myself in for a 20-minutes long 4D ultrasound. It costed me six thousands forints for which I received a dvd, a few pictures and of course a professional explanation and the experience. There was no waiting, the clinic was quiet, the staff polite and all in all it was a pleasant place - just as you imagine...

The London-version of it on the 35th week looked like this: 3D, 20 minutes, a few seconds-long online video and photos. 150 pounds! Depending on the pound-forint exchange rate it is approximately 50-60 thousands forint...The atmosphere was also good. And we recieved a compliment, as well, from the sonographer: she hasn't seen such a beautiful baby for quite a while. I can modestly report, she was right! :-)

The real question though is still if the additional scans are necessary in the later stage of pregnancy? What do you think - is it medically important as in the case of my friend, or would it be a waste of money for the NHS to introduce free late scans for everyone? Are there are any medical downsides?